Szekér Nóra - Szeredi Pál (szerk.): MDF-tanulmányok - RETÖRKI könyvek 32. (Lakitelek, 2018)

Házi Balázs - Nagymihály Zoltán: „Egymásban bíztunk eleitől fogva.” A határon túli magyarság sorskérdései a Magyar Demokrata Fórum politikai tevékenységében (1987-1990)

tunk”. Az MDF veresegyházi szervezetének kérdéseire eljuttatott válaszaiban Tőkés - a magyar közvéleménynek, politikának is üzenve — világossá tette: Erdély ügyében „ végső soron az itthon maradók érdekében történik minden ”, különben semmilyen akciónak nincs távolabbi értelme (még a menekültek segélyezésének sem). „Mert Erdély nélkül nincs »erdélyi ügy«, s még a slágerré népszerűsödött székely himnusz is gyökértelenül »elszáll« Budapest templomaiban.”134 A veresegyházi MDF-esek november elején tiltakoztak amiatt, hogy a „zsarnokság buldózere” láthatóan az utolsó még létező köMDF-tanulmányok_________________________________________________

házi hatóságok gyalázatos szerepét egy 1989. szeptemberi nyilatkozatban, mint Benkő Samu művelődéstörténész, Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész, Jakab Gábor katolikus plébános, Kallós Zoltán néprajzkutató, Kányádi Sándor költő, Lászlóffy Aladár és Csaba író-szerkesztők, Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor és Újvári Ferenc ügyvédíró. Októberben az erdélyi magyar kisebbségi lét egyik ikonja, Sütő András emelte fel szavát Tőkés mellett, akit „a gyülekezetéért és egész nemzetiségéért nyíltan kiálló, bátor férfiúnak” nevezett. Sütő azt is világossá tette: a nyilatkozatot csak azért nem írta alá, mert teljes elszigeteltségben él, az nem is jutott el hozzá. Tizenhét erdélyi magyar értelmiségi nyílt levele Tőkés László ügyében. Magyar Nemzet, 1989. 10. 04., 3. Diumus (Bodor Pál): Sütő András - Tőkés Lászlóról. Magyar Nemzet, 1989. 10. 24., 5.

134 Tőkés László: Vallomás. írásbeli válasz a veresegyházi MDF-szervezet kérdéseire. Uo. 183-195. Az erkölcsileg kívülről nem, csak belülről megítélhető menekülés kérdése kapcsán többen jelezték az anyaországnak, hogy a menekülteken segíteni kell, ugyanakkor nem szabad, hogy a román politika vágya - Erdély teljes „magyartalanítása” - valamiféle önbeteljesítő jóslattá váljon. Kántor Lajos erdélyi író Csoóri Sándornak címezve sorait szintén e keserű és tragikus dilemmával foglalkozik - a „maradók” szemszögéből. „De kérdem én [...]: hát a nemzetiség egészét szabad-e megfosztani tartalékaitól, az ifjúságtól? Azoktól, akik holnap vagy már ma pótolni tudnák a kiöregedőket (s az elmenőket). Szabad- e végveszélybe került intézményeink sorvadását gyorsítani a »kiürítési« akcióval? Szabad- e nyilvánosan csábítani vagy legalábbis bátorítani a könnyebbet (nehezebbet?) választani készeket? Maholnap nem marad itt magyar színész, író, orvos, tanár. [...] Azt hiszem, mondataink végére legjobb lesz a felkiáltójel vagy a pont helyett kérdőjelet, esetleg három pontot tenni...” Kántor írása - 1989 nyarán - szenvedélyes állásfoglalás az „ahogy lehet” maradás mellett: „És mégis, és újra csak azt vallom, »maradiként«: a talajt termővé tenni, visszahódítani az eróziótól csak türelemmel lehet. Székelykaput kifaragni sem sikerülhet

154