Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről szemináriumokat tartott. 1970-től tagja volt a közalkalmazottak szakszervezetének, három évig munkahelyi bizalmi, 1978-tól kimarad a szervezetből. A rendszerváltás előtti évtizedben kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. 1979-ben aláírta a csehszlovákiai Charta ’77 melletti szolidaritási nyilatkozatot. Az ellenzéki társadalomtudományi és politikai irodalomban Ada Pál álnéven publikált, alkalmilag részt vett az illegális Beszélő terjesztésében. 1988 márciusában egyik kibocsátója a Szabad Kezdeményezések Hálózata megalapítását javasoló dokumentumnak. 1988 májusában belépett a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetébe, ahol rövidesen a választmány tagja lett. 1988. novemberben alapítója a Szabad Demokraták Szövetségének, de vezető tisztséget akkor még nem vállalt. 1988-1989 fordulóján egyik szerzője és szerkesztője a szabad demokraták első, A rendszerváltás programja névvel ismertté vált pártprogramjának. 1989-ben, az Ellenzéki Kerekasztal egyeztetésein a választójoggal foglalkozott, a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon a pártok működési feltételeivel foglalkozó 1/2-es munkabizottságban képviselte a szabad demokratákat. 1989 elején az SZDSZ szóvivőjévé választották. 1989. novembertől 1991. novemberig a párt országos ügyvivői testületének tagja, de Tölgyessy Péter pártelnökké választása után nem jelöltette magát a szükebb vezetői testületbe. A tisztújítást követően az SZDSZ Országos Tanácsának lett a tagja. Az 1990. évi országgyűlési választásokon Budapest 22. sz. (Zugló) választókerületében indult, a második fordulóban képviselővé választották. 1990. májustól novemberig az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságában dolgozott. 1990. május 18-án az SZDSZ parlamenti frakciójának helyettes vezetőjévé, október 15-én frakcióvezetővé választották. Tisztéről 1991. november végén, a tisztújító küldöttgyűlés után lemondott. 1992. február 18-án néhány hónapra visszatért a költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottság tagjai közé. 1992. november 13-án - a párt három platformja, a szabadelvű kör (ennek 1991. decemberben alapítója és szóvivője volt), a konzervatív-liberális unió és a szociális szárny együttes ajánlására és támogatásával - a szavazatok 64,3 százalékával az SZDSZ elnökévé választották. Elnökké választása miatt lemondott a költségvetési bizottsági tagságáról. Az új összetételű ügyvivői testület élén néhány hónap alatt konszolidálta a pártot. Wekler Ferenc pártigazgatóval együtt közös tervet készítettek a központi apparátus szervezettebb és szakszerűbb működtetésére, és átalakult a frakcióvezetés, valamint a szakértői háttér is. A Fordulat, biztonság, felemelkedés című új választási program egyik szerkesztője. Miután az SZDSZ 1993-ban teljes jogú tagként csatlakozott a Liberális Internacionáléhoz, a nemzetközi 89
