Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről Utódai vagyunk az 1953-1956 közötti pártellenzéknek, amely szembeszállt a sztálinizmussal, és pártja parancsánál többre tartotta a nép akaratát. Elődünk Nagy Imre. Utódai vagyunk annak a szövetségi törekvésnek, amely a Charta ’77-tel való szolidaritást kinyilvánította, és 1977 óta egyesítette a demokratikusan gondolkodókat Magyarországon. Elődünk Donáth Ferenc. Folytatói vagyunk a harcnak, amelyet a magyar demokratikus ellenzék vívott tíz éven át az alkotmányban deklarált polgári és politikai jogok érvényesüléséért. ”32 Elsőként feltehető a kérdés, hogy ennyi (sokszor egymással ellentétes) politikai törekvést hogyan lehet egyszerre vállalni, még akkor is, ha a „liberális” politikai kifejezés sodorvonala szinte mindegyikben ott van? A francia forradalom hármas jelszava valóban kétszáz éve az európai politikai irányelvek élvonalában található, de a baloldal tette magáévá, a kommünök franciaországi epicentrumából kiindulva. (A liberálisok csak 1968 után vállalták teljes egészében, mivel a klasszikus liberalizmus által vallott gazdasági, piaci szabadság elve ellentétben állt az egyenlőség és a testvériség eszméjével.) Az SZDSZ vállalta ezeket az alapelveket, és ez nem meglepő. Ugyanakkor visszás a negyven év kommunista berendezkedése után, melynek fő ideológiája, a marxizmus-leninizmus szintén a jakobinizmusra, a szabadság- egyenlőség-testvériség doktrínájára vezeti vissza öndefinícióját. A Jászi Oszkár-féle polgári radikális mozgalom nemzetek feletti, transznacionális (a magyar nemzeti érdeket csak a szomszédos népek relációjában elfogadó) szempontrendszerének beemelése az SZDSZ programjába, annak gyakorlati megvalósulásának ismeretében már inkább érthető. A határon túli magyarok érdekében történő liberális kiállás az évek során azonban egyre csak csökkent, és sokkal inkább a szocialisták gyávább, „laissez fair” szomszédságpolitikájához kezdett hasonlítani. A szomszéd népek érzékenységének állandó hangoztatásával. (Ez a Kádár-korszakhoz képest nem jelentett előrelépést.) Mindenesetre az SZDSZ korai korszakára jellemző, hogy gyakran „radikális” pártként definiálták önmagukat. Szimpatikus az a hozzáállás, mely szerint a szociáldemokráciát is magáénak vallja az új párt, de a későbbi, valóban radikális piacpárti és szociális szigorúságáról megismert SZDSZ egyre inkább távolságot tartott a szociáldemokrata 32 A rendszerváltás programja 1989, Budapest, SZDSZ, 1989, 9. o. 51
