Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről Az utolsó sorokban írt „koncolás” pedig tudatos és súlyos fenyegetés a múlttal való szembenézést óhajtók felé. A liberálisok hatalomhoz vezető útja a folyamatos félelem és fenyegetettség érzésének fenntartásával volt kikövezve. A „haladó” eszmék most már nem balos, szocialista töltetüek, hanem az úgynevezett „européer” gondolkodásmódot jelentették. Az állami- és pártvagyon elszámoltatása, nyomon követése hasonló indulatokat váltott ki, de ebben az esetben inkább az elterelés, a magyarázkodás és a szőnyeg alá söprés volt a taktika, melyet elsősorban a frissen alakult MSZP vezetésének kellett képviselnie.31 10. A stílus maga a párt. Öndefiníciós próbálkozások Az SZDSZ kitűnő érzékkel tudta a politikai atmoszférát és általában a közhangulatot befolyásolni, a politikai agendát uralni. Egy-egy veretes felszólalás, nyilatkozat, újságcikk napokig dominálta a közbeszédet. Ehhez általában a liberális erők (azok a bizonyos 5-10%-os, „mérleg nyelvét” jelentő pártok) Eu- rópa-szerte nagyon értettek, értenek ma is. Ennek egyik fő oka maga a politikai mondandó és nem pusztán a stílus. A 20. század végére az európai társadalmak eljutottak odáig, hogy az individualista jelszavak, a szekularizációra, a fogyasztásnövelésre vagy az egyéni emberi jogok irányába tett gesztusok, törekvések, kijelentések nagy és gyakran olcsó népszerűséget eredményeztek. Ez nem is minden ok nélkül való, a választópolgárok (a politika és a média „fogyasztói”) ritkán gondolják alaposan végig egy hangzatos javaslat következményeit. Ennek nem tudatlanság vagy felületesség az oka, hanem legtöbbször időhiány, és - ami nagyon lényeges - a politikai megszólalókba vetett „önkéntelen bizalom” az okozója. Ha egy - ráadásul pártpreferencia szempontjából is azonos platformon álló - politikust hall a választó, úgy érezheti, nem szükséges végigfuttatni a problémát magában, hiszen „hitelesített” személy szájából hallja azt. Ezzel az alapvető, sokszor tudatalatti bizalommal - melyet gyakorta a média súlya is alátámaszt - élnek vissza politikusok a demokratikus jogállamokban is. A liberális pártok a természetes emberi önzésre apellálnak, kihasználva a tömegtársadalmak létrejöttét, az egyenlősítő folyamatok végeredményét, az atomizálódott emberi közösségeket. Az egyén érdekeit tehát - ha burkoltan 31 In: A politikai túlélés művészete, 231. o. 49
