Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség következetesen kitartott. Az MDF és a kormányzat irányából ezt úgy értékelték, hogy az SZDSZ a széles körű felelősségre vonást tervező Justitia-terv, majd az Igazságtételi törvény helyett, azt félrelökve, mesterséges ürügyet gyártva törekszik az ügynökügyek nyilvánosságra hozatalára. Ezzel elsősorban a már hatalmon levő Antall-kormányhoz köthető hivatali vezetők múltját célozva meg aktuálpolitikai szándékkal. Ez világosan kiderül az alábbi, Demszky Gáborral készült beszélgetésből: „Amíg a közvélemény nem tudhatja meg, hogy a jelenlegi aktív politikusok közül kik voltak hálózati személyek, legyenek ezek országgyűlési képviselők, miniszterek, államtitkárok, egyházi vezetők, országos hatáskörű szervek vezetői, hogy ezen közéleti funkciót betöltő személyek közül kik dolgoztak korábban a hálózatnak, addig bizony hiányozni fog a bizalom. Ebben a dologban tekintetbe kell vennünk, hogy zárolhatjuk ugyan az irattárat, de ezzel magunkra vesszük annak ódiumát, hogy valami rejtegetnivalónk van. Véleményem szerint kompromisszumos megoldás lehet a rövid idejű zárolás, de dönteni kell arról, hogy mi legyen végül is ezekkel a listákkal.”26 27 Az MDF-es érvelés ezzel szemben így hangzott, Balás Istvántól: „Egy ilyen törvényjavaslat elsősorban propagandisztikus célú külön beterjesztése legfeljebb arra alkalmas, hogy az egész Justitia-tervet lemossa, háttérbe szorítsa, mintha az nem is létezne, bízva, hogy a polgárok nem a tervet fogják megismerni, csupán a kommentárt. De ez nem változtat azon, hogy az egészbe beágyazva sokkal logikusabb az egész kérdésnek a vizsgálata, semmint az, hogy részenként vizsgálódjunk, amit aztán utólag módosítani kell.,rn A folyamatot még jobban jelzi, egyben az igazságtételi szándékok félremagyarázásának iskolapéldája Csepeli György nyilatkozata: „A szerepek állandóan cserélődnek. Közelebbről vizsgálva: áldozat és elkövető - egymásba csúszó kategóriák. Azt tudom csak javasolni: mindenki önmaga számára végezze el az igazságkeresést, és ne a másikat, mindig a másikat üldözze, keresse. Annál kevésbé, mert így fölmerülnek olyan előítéletek, stigmák, olyan bűnbakképző mechanizmusok, amelyek aztán visszahatva, idővel újra elindítanak egy ellenjárványt. [...] Történelmileg egyébként nem teljesen párhuzam nélküli ez, hiszen 1848-ban is az történt, hogy egy elit - átlátván a helyzet teljes képtelenségét és csődbe fordulását - lemondott, lelépett békésen. Ennek az elitnek a 26 Justitia és az ügynökügy. 168 óra, 1990. szeptember 11., 6. o. (Demszky idéz a nemzet- biztonsági bizottság zárt ülésén, 1990. június 27-én elhangzott mondataiból). 27 Uo. 46
