Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1988-1990 Az SZDSZ-jelenség... Legyünk realisták: kis országok soha nem lehetnek teljesen függetlenek. Antall dr. „német vonala” helyes, ha Németország nem igyekszik kifelé a nyugati szövetségből. Ellenkező esetben az NSZK csak végromlásunkat finanszírozhatja. Ezért életkérdés Németországra figyelnünk, amely most is, mint mindig, meghatározó tényező Magyarországon. Nekünk nem a Kohl kancellárral kötött időleges politikai szövetség az érdekünk, hanem a német liberalizmus győzelme, Kohllal vagy nélküle. De végre bíznunk kell a németekben, és nem csak vastag pénztárcájukra kacsintgatnunk, miközben „megvan a véleményünk”. Mi magyarok adósai vagyunk a németeknek, a szó minden értelmében. Ám szeretnénk végre a barátaik lenni. Németországtól ma kevésbé kell félnünk, mint valaha. De ehhez Németországnak még tennie kell valamit: le kell küzdenie rejtett szovjet-barátságát. A Nyugat-barát Magyarország csak az őszintén és fönntartások nélkül nyugati Németország barátja lehet. Tamás Gáspár Miklós41 A bozgor megszólal Talán nem mindenki tudja, hogy a bozgor a magyarok román csúfneve. Úgy hallottam, szláv szó eredetileg, hazátlant, jöttmentet, sehonnait jelent. Amíg Erdélyben éltem, nekem nem sokszor mondták, nem voltam hozzá elég szegény és elesett, azon fölül meg Kolozsvárott fiatalabb koromban magyar volt a többség. De azért épp elégszer ütötte meg a fülemet. Kihangzott beszélgetésekből, pedig fojtottabban ejtették, mint a többit. Akkor még. Az elemiben, most jut csak eszembe, egyszer verekednem is kellett miatta. Ostoba, kínos emlék. De ami a fő: tudtam, hogy bozgor vagyok, viszonylag védett és mentesített bozgor, de azért csak bozgor. Csaknem tíz esztendeje élek Magyarországon, és bozgortudatom elhomályosult. Azt hittem, hogy nemzeti érzésem - amely zűrös és gyötrelmes, mint valameny- nyiünké - csak különös tapasztalatoktól árnyalt változata az egyetemes magyar lidércnyomásnak. Azt hittem, hogy újfajta, választott, eszmei kisebbséghez tartozom csupán, amit boldogan vállalhattam némely kényelmetlenségek árán, de nem születésem rosszul megválasztott helye miatt. Azt hittem tehát, hogy magyar lehetek anélkül, hogy bozgor lennék egyszersmind. Darab ideje gyanakszom már, hogy ez bizony önáltatás volt. Előbb csak az volt szembeötlő, hogy az odaátról átcipelt batyu csak igen keveseknek rejteget elemózsiát. Ördög tudja, mi volt a baj velünk, bozgorokkal. Hang- és taglejtésünk urbánus, de vidékiesen magyar, szabadelvüségünk magyar, de protestáns, nehézkességünkön 41 Tamás Gáspár Miklós: A bozgor megszólal. Beszélő, 1988, 23. sz. (1988) p. 11. 380
