Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről bizonyos szempontból a korai, XIX. századi nacionalizmusnak is vannak felvilágosodás kori eszmei „felmenői”, míg a klasszikus konzervativizmus Magyarországon inkább állampárti, etatista, a Kárpát-medencében aulikus- nak mondott politikai eszmerendszer, mely kezdetben a nemzeti önállósulási törekvések ellen harcolt. Azonban később, a huszadik században a konzervatív ideológiák magukévá tették a nemzeti gondolat, a nemzeti egység és érdek fogalomkörét, ennek alapján kijelenthető, hogy Hitler és Sztálin rendszere a hagyományos konzervatív és nemzeti célok ellen lépett fel, azokkal ellentétes, totalitárius autoriter, egyszemélyi vezetésű államot alakítottak ki, leplezetlen birodalomépítési céllal. (Ugyanekkor a liberális eszmerendszer ellen is felléptek.) Ehhez készen kapták - elsősorban Sztálin - a modern ideológiai alapot, melyet a maguk érdekeinek megfelelően fejlesztettek tovább. (Hitler és a mögötte álló erők képlékenyebb „anyagból”, mondhatni okkult, rejtett módon dolgoztak, a germán etnikai-faji felsőbbrendűséget és annak győzelmét helyezve a középpontba. Sztálin a klasszikus szocialista törekvéseket emelte birodalomformáló dimenzióba, a mesterséges egyenlősítést és a proletariátus végső harcát előtérbe állítva.) Olyan diktatúrákat hoztak létre, melyek magának a diktatúrának a klasz- szikus értelmezését is szétfeszítették, abszolutizálva azt. (Az eredeti latin elnevezésjelentése szerint a diktátorokat az ókori Rómában szélsőséges háborús helyzetben választották fél, legfeljebb egy évre.) A hitleri és a sztálini autoriter rendszerek tehát meglehetősen egyedi, 20. századi jelenségként jöttek létre. Mindezek miatt téves állítás az, hogy a hagyományos nemzetállami keretek, törekvések és a nemzetek konstruktív egymás mellett élése és érvényesülése lenne az okozója a második világháború tömeges tragédiájának. Ezzel a beállítással szinte lehetetlenné válik az érvelés a pro-nemzeti vagy esetleg a pro-nacionalista gondolkodók számára, eleve kizárva őket a diskurzusból. Ez a törekvés a rendszerváltozástól máig tart (Nyugaton pedig jóval korábban kezdődött). Összegezve, a nemzetállami forma működését nem lehet kizárólag a kisebbségi lét irányából elemezni és értékelni, mert így szükségszerűen és kizárólagosan negatív eredményekre juthatunk. A nemzeti gondolattal, ill. problematikával szemben csak fokozódtak az SZDSZ-nek és holdudvarának ellenérzései, ide sorolható Kis János ominózus mondata a címervitában, melyet sokan a legendák homályában szeretnének felejteni, ugyanakkor nagy valószínűséggel elhangzott 1990-ben körülbelül 37
