Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1988-1990 Az SZDSZ-jelenség... vagy parasztokat a rendőrök jól megvertek, vagy akár be is börtönöztek. Ugyan manapság vannak, akik a sztálinizmust nacionalizmussal vádolják, tény az, hogy a nemzeti érzelmű magyarok vagy lengyelek a kommunizmus korát mint a nemzet meggyalázásának a korszakát élték meg, s Rákosiék „népi-nemzeti” frázisait mindig hamisnak, hazugnak gondolták. Az államszocializmus összeomlása ebből a szempontból is természetszerűleg felnyitotta a zsilipeket. Az elmúlt hónapokban az emberek ismét ízlelgetni kezdik az évtizedeken keresztül ki nem mondható szavak varázsát. A meg nem oldott, hanem csak erőszakkal, megfélemlítéssel a tudatalattiba szorított ellentétek elementáris erővel törnek a felszínre a Marosvásárhelyen garázdálkodó román nacionalistáktól a Szent Korona című hetilap olyan antiszemita kirohanásaiig, melyek a Legfelső Ügyészség megítélése szerint „a közösség elleni izgatás bűntettének alapos gyanúját” keltik. Régiónk nemzeti, etnikai, faji ellentétektől terhes. Csak a próféta a megmondhatója, elkerülhető-e a Szovjetuniónak több tucat, nagyobbrészt kis népességű országra való széthullása. Nemcsak hogy fennáll a balkanizálódás veszélye Közép-Európa térségében, illetve a Szovjetunióban, hanem a balkanizálódás folyamata már meg is indult. A régió sorsa iránt aggódó társadalomelemzőnek azon kell törnie a fejét, hogy mi az oka ennek a váratlan fejleménynek, megállítható-e, s milyen eszközökkel állítható meg a balkanizáció, miként biztosítható, hogy „etnikai” és „civil” értékek és érzelmek küzdelméből a „civil”, a polgári kerüljön ki győztesen. Aligha kétséges, hogy a nacionalista érzelmek robbanása összefügg a poszt- kommunista átmenet rendkívül nehéz feladataival. Az államszocialista rendszer súlyos gazdasági és társadalmi örökséget hagyott maga után. A gazdaság helyzete még rosszabb is, mint amilyennek első pillanatra tűnik. Az államszocialista gazdaság több országban, így főként Kelet-Németországban, Csehszlovákiában és Magyarországon, amíg nem szembesült a világpiaci konkurenciával, nem volt teljesen működésképtelen. Trabanttal is el lehetett utazni Lipcséből Weimarba, bár a világpiacon a Trabantot nem lehetett eladni. A világpiaci versennyel szembesülve a korábban még aránylag stabilnak tűnő gazdaságok is összeroppantak. Szeptember első napjaiban olvastam egy elemzést az International Herald Tribune-ban Kelet-Németországról, arról az országról, melyet még néhány éve nem kevesen modellgazdaságnak véltek (emlékezzünk a viccre: a németek még a szocializmust is működőképessé tudják tenni!). Nos, a cikkíró 1 millió munkanélküliről írt. Azt állította, hogy gyakorlatilag a teljes keletnémet gazdaság használhatatlan, a munkaerő jó része a jobb esetben átképzendő, rosszabb esetben átképezhetetlen, tehát hosszabb távon strukturális munkanélküli. A cikk szerint Kelet-Németország „rehabilitációja” több mint 100 milliárd nyugatnémet márkájába fog kerülni a nyugatnémet adófizetőnek, s harminc esztendőre lesz szükség ahhoz, hogy az ország két része azonos fejlettségi színvonalat érjen el. Remélem, mindez újságírói túlzás, hiszen ha a keletnémeteknek harminc esztendő 372
