Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1988-1990 Az SZDSZ-jelenség... még ideát van, senki nem akarja bántani. Ő meg miért haragszik a nacionalistákra? Mert igazságtalan és mások javára elfogult, mint minden átkelő. A nacionalizmus lehet, hogy méltatlan a láthatatlan idegenekkel szemben, akik végső soron nem számítanak. De szolgálatot tesz azoknak, akik nem pazarolhatják minden percüket önazonosságuk tisztázására, hiszen élniük kell. Hogyan is élhetnénk közös emlékek, közös meghatottság, közös elérzékenyülés, közös idegenkedés, közös lelkesültség, közös pátosz, közös ének nélkül? Az átkelők talán úgy vélik, hogy mindez a közösség önáltatás és hazugság. Ez is bizonyítja, hogy az átkelők lélekben már idegenek, nem örülnek örömeinkkel, nem osztoznak bánatunkban. Ha velünk örülnének és búsulnának, nem mondanák, hogy a közös öröm és közös bánat hamis, hiszen éreznék, ha meg éreznék, nem hihetnék, hogy hamis. Nyilván az idegenekkel sem osztozhatnak. Szegények. A nacionalista érzelmes, az Átkelő ironikus. A nacionalista szemét könny felhőzi, szíve forró, keze remeg. Az Átkelő - mint mindenki, aki ironikus - azt képzeli, hogy ő az okosabb, hogy ő látja az érem mindkét oldalát; ám valójában balga, mert feledi, hogy az érem másik oldala láthatatlan. Legalábbis egyazon időben biztosan az. Az Átkelőnek keresnie kell kultúráját, a nacionalistának van kultúrája. Az Átkelőnek meg kell határoznia fogalmait, a nacionalista fogalmait - legalábbis úgy látszik - meghatározták ősei, néki csak használnia kell őket. Az Átkelő mindig elölről kezdi, a nacionalista a jelek szerint szüntelenül folytatja. Az Átkelő kételkedik, a nacionalista elmélkedik. Az Átkelő szervez, a nacionalista cselekszik. Az Átkelő vágyakozik, a nacionalista szeret. Az Átkelő bizalmatlan, a nacionalista gyanakvó. Az Átkelő indulatos, a nacionalista szenvedélyes. Az Átkelő engesztelhetetlen, a nacionalista büntet. Az Átkelő gőgös, a nacionalista szerény. A megpróbáltatások az Átkelőt fölháborítják, a nacionalistát fölmagasztosítják. Az Átkelőnek vannak útitársai, a nacionalistának van hazája. Az Átkelőnek vannak ellenfelei, a nacionalistának ellensége van. Az Átkelő szorong, a nacionalista fél. Az Átkelő megveti fölötteseit, a nacionalista tiszteli őket, és ezért nem szenved miattuk. Az Átkelő képzelete vad, a nacionalistáé megformált és szabályos. Az Átkelő sírja névtelen, a nacionalistáéról nem fogy el a friss virág. A nacionalizmus legfőbb titka az, hogy soha nem a számára láthatatlan idegent utasítja el, hanem az Átkelő tulajdonságait. A nacionalizmus ritkán mond el önmagáról bármit is, nem álnokságból, hanem azért mert nem szeret tartósan foglalkozni a láthatatlannal. A nacionalizmus két nagy történelmi vetélytársa - a kereszténység és a szocializmus - azt szokta bizonygatni, hogy a nacionalizmus egyéb, nem nemzeti természetű érdekek álcája. Ez olykor igaz lehet, de nem igazán fontos. A nacionalizmus az őt kizáró érzelmek elleni ellenszenv metaforikus és rejtjeles alakzataiban tanyázik. Egy nagy francia író kimutatta, hogy Izráel törzse azért ragaszkodik az egyetemeshez, mert némi joggal tart a partikuláris 368
