Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűj temény Negyedik paradoxon: nem minden önaffirmáló csoporttudat tagadólagos kifelé fordulása paradox, legalábbis nem úgy, mint a nacionalista érzületé. Az osztályharcos szemlélet például (noha persze lehetnek ellene erkölcsi kifogásaink) önmegtagadást is jelent: amikor a proletár nehezményezi, hogy a társadalomban vannak proletárok és burzsoák, akkor egyúttal azt kívánja, hogy többé proletárok se legyenek: az ellenfél gazdasági és politikai megszüntetése egyben önmegszüntetés is, vagy pedig megnyilvánulhat abban a formában is, hogy mindenki legyen proletár. Márpedig mondjuk a masszagéták nem akarják azt, hogy a thüsszagéták is masszagéták legyenek, sem pedig azt, hogy senki se legyen többé masszagéta. A szegények osztályharca mindig univerzális célzatú, gyakran a szó rossz értelmében is: a primitív lázadók gyakorta az urak kiirtásában látják az egyenlőtlenség s véle a különbség megszüntetésének biztosítékát. Az osztály tudatos proletár önaffirmációja (logikusan) a különbséget tagadja, a nacionalista önigenlése (illogikusan) a különbséget állítja. Az előbbi el akarja tüntetni, az utóbbi ki akarja terjeszteni a határokat, s ezzel jelképesen föl is nagyítja jelentőségüket. Az osztálykülönbség a modern társadalomban nem abszolút, a nemzeti különbség azonban föltétien. Az előbbi külső meghatározása lehetetlen és önellentmondó (noha, mint ismeretes, megpróbálkoztak vele, és ezzel ideologéma- ként is fölszámolták az osztályharc elvét mint hivatkozási alapot), az utóbbié elkerülhetetlen, mert itt természeti meghatározottságot kellett reflexióssá tenni (hiszen etnikumok a nemzeti érzés születése előtt is léteztek, reflexió révén váltak később a nemzeti érzés tárgyaivá). Nota bene: a tapasztalható és leírható osztálytudatról és nemzeti érzésről beszélek, nem a tudomány szerint vitatott állagú osztályokról és nemzetekről. A vad törzs önkorlátozó logikai szabályrendszer szerint működik: ha ellenségesen áll is szemben a külvilággal, a szembenállás előre elrendezett, a rá irányuló reflexióban nincs döntéskényszer, mert nem képzel gyökeresen más jövőt; területét akarhatja növelni, de saját kiterjedését (emberek fölötti fönnhatóságát, az in-group kiterjedését) nem; amellett pedig - lásd pl. az exogámia különféle változatait - a Külsőhöz való viszonya a kiegyenlítés elvén alapul. A jóvátétel szimbolikus egyenletei egyetemes érvényűek akkor is, ha a ius talionis másképp érvényesül az in-group egyedei, illetve az in-group és az out-group mint csoport között: az egyenértékűség következménye fönnáll, csak mintegy más árfolyamon. A vad törzs önreflexiója szimbolikus, a nemzeté — mint látni fogjuk — metaforikus természetű. A kényszer- homoszexualitás vad intézménye nem ismeri a megtorlás elemét, mert a szabály- sértésre, az igazságtalanságra nincs jelkép az egyensúlyi szimbólumrendszerben: azt, aki nem tud vagy nem hajlandó részt venni a háborúban, nem fokozzák le nővé, hanem nőnek tekintik - természetes, hogy női munkát kell végeznie, és oda kell adnia magát a férfiaknak, tekintet nélkül hajlamaira. Nem lehet, hogy ne érezzen nemi vonzalmat a férfiak iránt, hiszen nő: lévén, hogy nő az, aki nem vesz részt a háborúban. Nem a természet helyreállításáról van szó, hanem a természet folyamatosan 361
