Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... Az amerikaiak hozzájárultak, hogy e NATO-országok a NATO-tól különálló és a NATO hatókörén túl bevethető alakulatokat hozzanak létre. Egyszersmind fölajánlják Magyarországnak, Csehszlovákiának, Lengyelországnak a lehetőséget, hogy laza kapcsolatra léphessenek mind a NATO-val, mind a fokozatosan kialakuló WEU-val. Ez ugyanabba az irányba mutat, de valamivel több annál, amiről Brzezinski ír. „Mind a Nyugat, mind a Szovjetunió tudja, hogy e demokratikus országok el- özönlése, különösen, ha ellenállást tanúsítanak, nem hagyja a nyugati országokat közömbösen.” Egyébként előre látta a jövőt; leszögezte, hogy „oktalanság Amerikától, ha ellenzi Európa katonai integrációját, kivált a WEU hozzákapcsolását az Európai Közösséghez”. A lengyel származású történész fő érve: minél inkább egyesül Európa, annál inkább föl tudja magában oldani és magához tudja asszimilálni Németországot. Annál kevésbé valószínű egy potenciális német-orosz manőverezés, ami felszínre hozná Európa régi bizonytalanságait. Nem szabad kizárni a lehetőséget, bármily kevéssé is valószínű mai szemmel, hogy a cseppfolyós Európa és a zilált szovjet viszonyok nyomán Berlin és Moszkva enged egy napon a csábításnak. Kína 2010-ben Átugrom Brzezinskinek a szovjet térségre és a Közel-Keletre vonatkozó fejtegetéseit. Túl sok minden történt a tanulmány keletkezése óta. A Távol-Keletről szóló fejezetet ismertetem. Japánról szólva kifejti hogy a szovjet fenyegetés okozta amerikai-japán biztonsági megfontolások a jövőben kevésbé fogják tompítani e két hatalom intenzív gazdasági rivalizálását. A szerző reménye, hogy a Csendes-óceán mindkét partján felismerik, hogy fokozódik gazdaságaik kölcsönös függése és „egymásba hatolása”. A térség a világgazdaság legéleterősebb szektora, de nincs igazi biztonsági struktúrája. Ez idáig nem volt komoly probléma. De az előre látható jövőben Kína - figyelembe véve viszonylag sikeres gazdasági teljesítményét - geopolitikai tényezővé léphet elő. Fölöttébb valószínű, hogy egy vagy két évtized múlva a Távol-Kelet biztonsági viszonyait éppúgy átalakítja a feljövő Kína, ahogy Európa biztonsági viszonyait átalakította a szovjet birodalom hanyatlása. Ha folytatódik a jelenlegi irányzat, 2010-ben Kína felzárkózik az Egyesült Államok, az Európai Közösség és Japán mellé, mint a világ négy vezető gazdasági hatalmának egyike. Lehet, hogy politikai és katonai súlyát már előbb érvényesíti. E kilátással számolni kell. A kialakuló összjátékban nemcsak Japánra és Kínára kell gondolni: az egyesült Korea például nukleáris hatalommá válhat. India máris regionális hegemón és egyúttal atomhatalom, bár nem világos, hogy milyen szerepre akar vállalkozni a szélesebb ázsiai keretben. Mindenesetre a lehetséges ázsiai (államközi és belső) konfliktusok listája jóval terjedelmesebb az európainál. Távlatilag nem oldhatja meg az övezet biztonsági problémáit a katonailag hatalmas - az Egyesült Államok ízlésének esetleg túl hatalmassá váló - Japán, sem a 354
