Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... elvi megfontolások-e vagy a szavazótábor bővítésébe vetett remény. („A rémálmom az - fejtette ki tanácstag szerkesztőtársnönk hogy tízmillióan szavaznak ránk, és mind a tízmillióan mást várnak tőlünk! Ilyesmi történt az önkormányzati választásokon is: megnyertük anélkül, hogy tudtuk volna: mit nyertünk meg.”) Igaz, bizonyítani sokáig nem lehetett, hogy megalomán presztízsberuházás van a láthatáron, ezért a parlamenti frakcióból mindezidáig ha típusú állásfoglalások szüremlettek ki: támogatjuk, ha egy fillér közpénzbe nem kerül. Demszkyt is ezzel a gondolatmenettel indította kortes útjára az önkormányzati választási kampánystáb. A főváros helyzete amúgy is zűrös pártpolitikailag: az önkormányzati érdek és a pártérdek ugyanis állítólag kizárja egymást. A városházán Demszkyt aggódva óvó vigyázok veszik körül: hogy Demszky „tiszta” legyen. Kard Aladár SZDSZ-es közgyűlési képviselő, a városházi világkiállítási ad hoc bizottság vezetője elsietettnek tartja a tanács döntését, hétfőn a tévé kamerája előtt kitért az egyéni állásfoglalás elől, miután az öttagú bizottságban természetesen a frakcióálláspont szerint szavazott (Ungár Klárával együtt kisebbségben maradt a három másik pártbélivel szemben). De hát talán Demszky az egyetlen, aki csakugyan kockáztat: nem tervezheti deficitesre költségvetését, nem vehet föl hitelt (ebből adódik az aktuális fogas kérdés: emeljék-e a strandbelépők árát, vagy inkább bezárjanak néhány fürdőt). Mármost ha óvatlanul igent mond Expo-ügyben, az mondhatni automatikusan olyan beruházási kötelezvényeket vonna maga után, amelyeknek költségeit egy óvatos nem esetén a kormány állná. Ezért követelt a főváros - hiába - kormánygaranciát, de ez magyarázza a játékot is a főváros és a kormány között: ki bírja tovább cérnával. A kormány vallott előbb színt: április 18-án lényegében azt nyilvánította ki, hogy ha tetszik, ha nem, ő a maga részéről megrendezi a világkiállítást. Budapest legfeljebb vállalkozóilag vehet részt. Ez jogszabályilag úgy festene - ahogy az időközben készülő, bár még a parlamentnek be nem nyújtott világkiállítási törvénytervezetből kiviláglik -, hogy a nagy eseménnyel egyidejűleg „kulturális és sportrendezvényeket Budapesten és az ország arra alkalmas tájegységein és településein is szervezni kell”, meg hogy a világkiállítási területet annak „tulajdonosa” - az önkormányzat - a világkiállítási társaságba viheti, de ha nem akarja, akkor „az ingatlan tulajdonjogát az állam kisajátítás útján szerzi meg”, a kezelői jog a Világkiállítási Programirodára száll át, ámbátor az önkormányzat esetleg az említett társaságban való részesedés formájában is igényt tarthat a kártalanításra. Egy másik tervbe vett jogi megoldás (az önkormányzati tulajdonba adásról szóló törvényjavaslat) szerint a világkiállítási övezet beépítetlen telkei egyenesen a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésébe kerülnek majd. Ez esetben tehát az önkormányzatok még kártérítésre sem tarthatnak igényt. A kész tények birtokában A kormány lépett, és lépése a korábbi várakozás állapotában tanúsított együttműködési készség és a fővárosi autonómia iránti tisztelet fölmondásának tetszett. Diktatórikus
