Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... örökös aktualitására. Most nem is a „nemzeti nyomor” időszerűségére gondolok, hanem arra, hogy „ Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik, és táplálkozni fog, a közösség...” Mivel még sohasem hallottam nemzetéhez fűződő érzelmeiről beszélni, megkérdezem: önre is rá szokott csapni ez a közösség?- Úgy véli, hogy ez nem természetes? Vannak olyan evidenciák, amelyekről nem beszélünk. Egy viszonylag normális társadalomban a megszokott emberi társalgásban nem vagy ritkán szokott téma lenni, hogy mennyire érzem magam a nemzethez tartozónak.- Társasága válogatja, de most csak a politikusi fellépéseire gondoltam.- Ugye, az teljesen természetes, hogy Magyarországon élünk, magyarnak születtünk, magyarul beszélünk, és szeretjük hazánkat. Nem kell ezt naponta többször elmondani, hiszen így is, úgy is ebből indul ki az egész gondolkozásunk. Azokról a kérdésekről kell beszélni, amelyek nem biztos, hogy evidenciáknak számítanak.- Mivel „heterogén” magyar vagyok, evidenciának fogom fel a toleranciát is. Sajnos a hazai, magyarul beszélő populációnak a negyvenévnyi bolsevik „ internacionalizmus” után már csak öt-hat százalékos része érzékeny a nemzeti kérdésekre. Ennyi maradt a nemzetből, de ez már kisebbség, tehát támogatandó...- Nem, nem szabad ennyire lebecsülni az embereket. Szerintem támogatandó, hogy mindenkinek lehetősége legyen arra, hogy saját maga döntse el: milyen értékek a legfontosabbak számára az életben. Ne érezze azt, hogy rákényszerítettek valamit. Még a magyarságot sem.- Tehát a magyar kulturális miniszter szerint a hazai kultúrában a nemzeti hovatartozást nem kell preferálni?- De, természetesen preferálni kell. Ha elolvassa a kulturális alapelveket, abból is kitűnik ez. De nem erőszakos módon. Nem az a célunk, hogy a korábbi bolsevista ideológia helyébe egy másik ideológiát tegyünk, hanem az, hogy mindenki a szabad választása alapján döntse el: mi a felfogása a világról.- Igen különös felfogása ez az identitásválasztás szabadságának: ha nemzet, akkor erőltetett, ha másság, akkor természetes... Nehezen tudom elképzelni, hogy francia kollégája megengedhetőnek tartaná, hogy a fiatal franciák többsége szabad döntés alapján mássá, mondjuk, angollá váljék.- Francia kollégám és én is tudom, hogy nem fognak így dönteni.- Természetesen, de ott ezért tesznek is valamit. Nálunk viszont más a helyzet. György Péter esztéta, akit igazán nem lehet túlzó nacionalizmussal vádolni, egyik cikkében például arról ír, hogy veszélyeztetett nemzeti kultúránk fennmaradása, amelynek nyeresége most a multiké, az ország megmaradásának is feltétele. Mit tesz ezért az ön minisztériuma?- Nem tudom, miről szól ez a cikk, mert nem olvastam. Ettől függetlenül az a véleményem, hogy a magyar kultúrának nagyon jelentős hagyományai vannak, és e kultúra a számtalan probléma ellenére is rendkívül erős. Az elmúlt időszakban 328
