Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... és a köztársasági elnök tisztségek elosztását megelőzte az MDF-SZDSZ-paktum. Ez ma nem működik, s minden probléma ebből fakad.” A paktum a két nagy párt konszenzusát jelenítette meg a liberális demokrácia alapkérdéseiben. Egyfelől megteremtette a stabil kormányzás államjogi alapjait. A kétharmados törvények körének kijelölésével szétválasztotta egymástól a kormány- koalíció és az ellenzék felelősségét. A törvények zömét a paktum értelmében egyszerű többség fogadja el. így a kormánytöbbségnek módja nyílt a saját álláspontja érvényesítésére, a kormány lehetőséget kapott a felelős kormányzásra. Másfelől a paktum rögzítette, hogy a kormány hatalma korlátozott. A köz- társasági elnök megválasztásának módját illetően visszatért az eredeti - a Nemzeti Kerékasztalnál kialakított - elképzeléshez. Eszerint az elnököt a parlament választja: így elkerülhetővé vált a közvetlen elnökválasztási kampány a maga politikai buktatóival. Az, hogy a köztársasági elnököt - mégpedig a háromoldalú megállapodásnak megfelelően a reprezentatív elnökinél valamivel bővebb hatáskörrel - a legnagyobb ellenzéki párt adja, bizonyos hatalommegosztási elemet vitt a magyar politikai struktúrába. A paktum további fontos rendelkezése volt, hogy a közszolgálati rádiót és televíziót mind a pártoktól, mind a kormánytól függetlenné kell tenni, s az elnökök kinevezésének a különféle politikai erők konszenzusára kell épülnie, jennek kellett kifejeződnie abban, hogy az elnököket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Az erre vonatkozó törvény ugyan az eredeti megoldás - a pártatlan tájékoztatás bizottsága - helyett más megoldást alkalmazott, de Gombár Csaba és Hankiss Elemér kinevezése konszenzus eredménye volt. Elfogadva a rádió és televízió függetlenségét, az MDF elismerte: a választási győzelemmel szerzett mandátuma a kormányzásra, és nem a társadalmi élet minden szférájának ellenőrzésére szól. A demokrácia ugyanis nem azt jelenti, amit például Csurka István ért alatta: hogy tudniillik a nép választ, és akinek a parlamenti választásokon többséget szavaz, az ugyanúgy ellenőrizheti a televíziót, a sajtót, a bankokat, a vállalatokat, az iskolákat és a Nemzeti Színházat, mint a kommunista rendszerben a hatalmat nem választás, hanem erőszak útján megszerző állampárt. A televízió, a sajtó, a bankok, a vállalatok, az iskolák és a Nemzeti Színház igazgatása független a kormányzástól. A nyugati demokráciákban ezeknek az intézményeknek jó része magánkézben van, és ami állami, az sem a kormányé. Nálunk, ahol a vállalatok, a bankok, a sajtó és a kulturális intézmények oroszlánrésze egyelőre állami, a paktumnak a rádióra és a televízióra vonatkozó rendelkezése azt fejezte ki: a kormány ezen intézmények tekintetében is elfogadja a demokrácia elveit. Mi történt ezzel szemben az elmúlt másfél év során? A kormánykoalíció kitartóan azon munkálkodik, hogy közvetlen ellenőrzése alá vonja a sajtót: a miniszterelnök bizalmi emberét állította az állami lapkiadó vállalat élére, és fokozatosan megszerezte a Magyar Nemzetet és a (Heti) Magyarországot. MDF-es személyek
