Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény A hír sokakat meglephetett. A köztársasági elnöki tisztség túlságosan nagy árnak látszik a kétharmados elv korlátozásáért. Igaz, a kormány - valamennyi ezután következő kormány - számára rendkívül fontos lesz, hogy az alkotmányerejű törvények szerencsétlenül tág meghatározása leszűküljön. Hisz jelenleg még adótörvényt is csak kétharmados többséggel, tehát az ellenzék kifejezett hozzájárulásával lehet hozni. Nincs a világon kormány, amely ilyen körülmények között működni tudna. De éppen ezért a kétharmados elv olyan fegyver, amely az ellenzékre is veszedelmes. Ha minden lehető alkalommal bevetnénk, az a - jogos - vád érne bennünket, hogy megbénítjuk a kormányt, szétverjük az államot. Ha viszont csak módjával alkalmaznánk, akkor vég nélküli, áttekinthetetlen vitát provokálnánk arról, hogy mikor indokolt élni vele, és mikor nem szabad. Nekünk is érdekünk, hogy a helyzet mindjárt a kezdet kezdetén tisztázódjon: azaz, hogy egyetlen nagy megállapodással elválasszuk a kétharmados elv hatálya alá tartozó törvényeket azoktól a törvényektől, melyek esetében elégséges az egyszerű, abszolút többség. Ha csak a kétharmados elvről lenne szó, álmunkban sem jutott volna eszünkbe, hogy az államfői posztot kérhetjük. Mi több: ha kizárólag a kétharmados elvről lenne szó, az MDF-nek nem is kellett volna az SZDSZ-szel tárgyalnia. Az alkotmányerejű törvények körének szűkítéséhez nélkülözhetetlen többséget elnyerhette volna úgy is, hogy folytatja a Fidesszel már megkezdett dialógust, és csöndben megszerzi a Pozsgay vezette MSZP-kép- viselőcsoport egy részének támogatását. Nyilvánvaló, hogy ez a megoldás sokkal kevesebbe került volna. A megállapodás igazi értelmét akkor fejtjük meg, ha választ találunk a kérdésre, hogy miért éppen a szabad demokratákkal kívánt egyezségre lépni az MDF. Véleményem szerint azért, mert a következő kormányt jóval nagyobb veszélyek fenyegetik, mint az, hogy parlamenti ellenzéke netán visszaél a kétharmados elvvel. Ezek a veszélyek - közvetlenül vagy közvetve - mind összefüggenek az MDF és az SZDSZ viszonyával. Másképp, mint e viszony rendezése útján, nem háríthatok el. Először is, a kormány kényelmes többséggel rendelkezik ugyan, de nem biztos, hogy e többség kormányzóképes is. Nem mintha a koalíció tagjai húzódoznának a miniszteriális felelősség vállalásától - inkább túlságosan is sok az igény, túlságosan is nagy a tülekedés. Bizonytalan körvonalú pártok magabiztos vezéralakjai lökdösődnek a bársonyszékek körül. A kormány csak akkor lehet szilárd, ha függetleníteni tudja magát ezektől az ambícióktól, ha a miniszterelnök nincs kiszolgáltatva a kormánypártok ásatag nézeteket valló, zavaros beszédű demagógjainak. Másodszor, tömegével menekülnek a szakemberek az államigazgatásból. A Minisztertanács gazdasági szakértői egy emberként távoztak. Kilépett a Pénzügyminisztérium munkatársainak harmada, rengetegen hagyták ott a Tervhivatalt. A tapasztalt szakemberek menekülése zűrzavart okozhat; mindenképpen hiányozni fog az államgépezet rutinja, mely rendes körülmények között semlegesíteni szokta a kezdő miniszterek balfogásait. 307
