Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény a többség pedig a kisebbség válaszaira. Gyakori eset, hogy bármit fogadjon el a kisebbség a felkínált alternatívák közül, a többségi politika belső egyensúlyhiánya lehetetlenné teszi számára, hogy megnyugodjon abban, amibe talán már beletörődött volna. Ezért nem kivételes, hogy végül sem az egyik, sem a másik pályát nem fogadja el, hanem az önálló kulturális és politikai megszerveződést választja másodrendű státusának tétlen elfogadása vagy a többséghez való csatlakozás helyett Ez veszély- érzetet kelt a többségi nemzet tagjaiban, s a veszélyeztetettség érzése kényszer igény- bevételére bírhatja őket, vagy annál is rosszabbra: az „idegenek” kiűzésére, végső esetben a kiirtásukra. A nacionalizmust a nemzetiségektől való félelem logikája a preventív erőszak felé űzi. De nem a liberális nacionalizmust, vetheti ellenem a 19. századi szabadelvűséghez való visszakanyarodás híve. 3. Liberális nacionalizmus A liberális nacionalizmus is nacionalizmus: célja az egységes nemzetállam. Azonban eszköztárából ki van zárva a kisebbségi nyelvhasználat üldözése, a kisebbségi művelődés tiltása, a kisebbség tagjainak elkergetése lakóhelyükről vagy elpusztításuk. Belefér viszont az állam iránti lojalitás azonosítása a többségi nemzet iránti lojalitással, s az államalkotó nemzethez való - szigorúan önkéntes - asszimiláció hivatalos helyeslése. Úgy is mondhatnánk: a liberális nacionalizmus az állampolgári jogok, a politikai egyenlőség és a törvények uralma által korlátozott nacionalizmus. A liberális nacionalisták azonban nem fogadnák el ezt a meghatározást. Az ő felfogásukban a liberalizmus politikai elvei nem külső korlátok a nacionalista politikán. Azt tartják, hogy a helyesen felfogott liberalizmus és a helyesen felfogott nacionalizmus ugyanoda mutat, a minden polgár számára teljes jog- egyenlőséget biztosító nemzetállam fele. A két eszmeáramlatot szerintük nem az álláspontjuk különbözteti meg, hanem a kérdés, melyre válaszolva eljutnak a közös állásponthoz. A nacionalizmus kérdése ez: milyen indítékból táplálkozik a demokratikus állam iránti lojalitás. Válasza így hangzik: a közösségi összetartozás tudatából. A liberalizmus kérdése: milyen feltételeknek kell az állam eleget tegyen, hogy az egyéntől elvárhassa a törvénytiszteletet. Válasza, a jelen írás céljaira, ebben foglalható ösz- sze: az államnak minden polgára számára biztosítania kell a szabadságot életének önálló vezetéséhez, méghozzá mindenki mással egyenlő mértékben. A nacionalista válasz maga után vonja, hogy egy bizonyos állam csak egy bizonyos nemzet állama lehet; nem fogadható el olyan közösségek tartós létezése, melyek nemzet volnának a nemzetben, állam az államban. Nos, a korai liberálisok köreiben közhelynek számított, hogy a szabadelvű válasz is ugyanerre a következményre vezet. A nacionalista azért ellenzi, hogy az államban több társnemzet is politikai elismerést nyerjen, mert 273
