Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... asszimilálódását is helyeselnünk kellene. Románia ugyanis Tamás szerint „nem egységes nemzetállam”. „A román nacionalista politika nem a magyar kisebbség vonzására, hanem elriasztására és megfélemlítésére (időnként a kiüldözésére) törekszik.” Ezért a romániai magyarságnak nincs is más lehetősége, mint „föderalis- ta-autonomista megoldásokat” keresni (amivel, persze, „felkorbácsolja a többségi nacionalizmust”). Talán pontosabb volna azt mondani, hogy a román nacionalizmus nem a kisebbségeket magába fogadó, nyitott nemzetet igyekszik teremteni, mint azt, hogy nincs is igénye egységes nemzetállamra. De ez részletkérdés. Tamásnak abban kétségkívül igaza van, hogy ha a romániai kormányzó erők magukévá tennék a politikai nemzet liberális elgondolását, a magyar kisebbség helyzete lényegesen javulna. Az is valószínű, hogy célszerűbb olyan követeléseken kezdeni, melyek nem mennek túl az egyén állampolgári jogain, s így beleférnek a nemzetállam tervébe, mert ezek a szomszéd országok demokratikus közvéleménye számára érthetőbbek, és kevésbé fenyegetően hangzanak, mint a kollektív jogok és a területi autonómia. A kritikusok ennyiben, azt hiszem, nem teljesen igazságosak TGM-mel. Csakhogy: még ha igaz is, hogy Romániától vagy Szlovákiától a jelen pillanatban nem bölcs dolog többet követelni, mint ami a politikai nemzet elgondolásába is belefér, ebből semmiképpen nem következik, hogy a magyarországi kisebbségeknek se volna bölcs többet ajánlani. A célravezető taktika megválasztása attól (is) függ, hogy mit tartunk magukról a célokról, s ezért nem kerülhető meg a kérdés, hogy a politikai nemzet eszméje hosszútávra szóló, méltányos és részrehajlásmentes megoldást kínál-e a kisebbségi kérdésre. A következőképpen fogok haladni. Először a nemzetállam programjának, vagyis a nacionalizmusnak a mibenlétével foglalkozom (2. szakasz), illetve azt próbálom meg tisztázni, hogy miben áll a liberális nacionalizmus (3. szakasz). Ezután a liberális nacionalizmus belső ellentmondásaira vetek egy pillantást (3. szakasz vége, 4. szakasz). A következő lépésben megmutatom, hogy etnikailag megosztott társadalomban az egyenlő bánásmód nem biztosítható kisebbségi jogok nélkül, és körülírom az ezeket is magában foglaló programot, a társ-nemzeti állam,[3] vagyis a multinacionalizmus gondolatát (5. szakasz). Majd a multinacionalizmussal szembeni fenntartásokat próbálom értelmezni és megválaszolni, kimutatva, hogy lehetséges liberális értelmezést adni a kollektív jogok fogalmának, lehetséges liberális multinacionalizmus (6. szakasz). A befejező, 7. szakasz azt tárgyalja, hogyan alkothatnak egy társnemzeti állam polgárai politikai közösséget, és milyen kilátásokat ad a nemzetközi államrendszer fejlődése a nacionalizmus meghaladására. 2. Nacionalizmus A vallás által megszentelt, dinasztikus államok alattvalói az uralkodóhoz voltak lojálisak, és hűségük azon a közös hiten alapult, hogy a trón isteni eredetű. A modern állam szekularizálódása és demokratizálódása óhatatlanul fölvetette a kérdést: Ha 268
