Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény eddigi periférikusságát megszüntesse, s beemelje a pénzügyi jártasság erényét az egyetemes kultúra ismérvei közé. Könnyed analógiák és vaskos tények révén példázza az üzleti élet hajlamaiban megmutatkozó alanyi lüktetést, és hivatkozásai minduntalan humán példázatokká válnak: a fellendülés-visszaesés gazdasági sémája - mondja Soros - „azt hiszem, ugyanolyan módon használható, mint a feltételes mód a nyelvben. Megjósolja, hogy mi történhet, és esetleg még azt is, hogy mi nem”, de nem szab meg határokat. Egy másik helyütt pedig így ír „Ha össze akarom békíteni az eredeti zárt társadalom-nyitott társadalom elképzelésemet a történelmi változások kölcsönhatás-elméletével, akkor nagy nehézségekkel találom szembe magamat. A sémának van egy strukturális fogyatékossága: modelljei időtlenek, míg a valóságos világ nem az.” Mi kell tehát ahhoz, hogy érintetlen, töretlen kedéllyel vonuljon át valaki a világon, úgy, ahogyan azt Soros György teszi? Nos, erre A lehetetlen megkísértése szemérmesen elhallgatja a választ. Talán - találgathatnánk - az egyéni tehetség vagy a Sorosra oly jellemző, sajátosan egyedi derű, amitől lényegét tagadnánk meg, ha egyszerűen optimizmusnak neveznénk, és alulértékelnénk, ha csak szellemességet látnánk benne. Hogy a Soros-jelenséget megértsük - mely Soros György személyiségénél több is egy kissé, meg kevesebb is -, nos ehhez talán ellenfeleit kellene megidézni. Azokat, akik bonyolult politikai kombinációkat ötöltek ki éveken át, hogy magyarázatot találjanak a „milliomos” érthetetlen kelet-európai „nagyvonalúságára”. Azokat, akik ma is mindent kevesellnek, s azokat is, akik a „magyarságot” féltik tőle. Azokat, akik utánozzák, s azokat is, akik konkurálni akarnak vele. Vagyis, azokat megidézni, akik számára érthetetlen az a valóság, amelyben élnek, és akik számára pótolhatatlan az a világ, amelytől szabadulni szeretnének. Egyszóval: az ő példájuk bizonyítja talán a leginkább, hogy a Soros-jelenség nem kevesebb, mint a lehetetlen alternatívája. Azé a lehetetlené, amely elviselhetetlen. Tamás Gáspár Miklós10 Válaszol a kérdező „Nagyjából egyetértek önnel...” Hérakleitosz példabeszédét a világ egyre változásáról, a kétszer nem lehet egyazon folyóba lépni tételét egykoron úgy fordította le magának egy igyekvő diák, hogy „csak az az állandó, hogy semmi sem állandó”. Más a tételt megtoldotta még azzal is, hogy nemcsak a folyó változik, hanem a belelépő láb is. A valóság - és benne az azt tükröző-értelmező tudat - az utóbbi években (Magyarországon is) felpörgött 10 „Nagyjából egyetértek önnel..Tamás Gáspár Miklós öninterjúja. HVG, 1993. december 25. 38. o. 261
