Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszeréről és magyar társadalmi jövőképéről az említett ellentmondásos viszonyban levő, de kormányképesnek hirdetett baloldali-liberális politikai erő, mely egyesíteni próbálta a gyakorlatban a kapitalizmus tisztán piaci logikáját és a ’68-as mozgalmak „emberjogi”, internacionalista (neomarxista, kultúrmarxista), végső soron globalista szándékait. 3. A rendszerváltozás előzményei A fenti rövid politikai és eszmetörténeti áttekintés nélkül kevésbé érthető a Szabad Demokraták Szövetsége nevű párt története és tartalmi, „ideológiai” háttere. A történelmi jelentőségű időszak, melyben a magyar rendszerváltó pártok megalakultak, a hidegháború végére esett. A Ronald Reagan vezette USA folyamatos nyomása alatt a Szovjetunió - elsősorban - gazdasági ereje megrendült, a rákényszerített fegyverkezési versenyt nem bírta, tartalékai kimerültek. Mihail Gorbacsov megfelelő ütemben érkezett, felismerte országa helyzetének tarthatatlanságát, és Reagan-nel jól működő partnerséget megvalósítva (a tandemet, melyben az amerikai nyomta a pedált főként, az orosz fékezni próbált), lebontották a bipoláris világrend legfőbb ellenpontjait, legfőbb feladatként a nukleáris arzenál visszafejlesztését és ellenőrzését tartva szem előtt. Ez a dolog aggasztotta a legjobban a világ közvéleményét. A globális folyamatnak mindenhol voltak helyi következményei. Kelet-Közép-Európá- ban nagyon látványos, láncreakció-szerű eredménye volt. A magyarországi politikai erjedés meglehetősen korán, szinte Gorbacsov hatalomra kerülésével egy időben, sőt még korábban, a nyolcvanas évek elején (1981-83) kezdődött. Utólag könnyebbnek tűnik egyértelműen, jól érthető folyamatként leírni a nyolcvanas évek magyarországi történéseit, változásait. Akkoriban azonban még maga a változás sem volt egyértelmű, nem volt bizonyosság egyes jelenségek mibenlétét illetően, sőt sok esetben a visszalépések, a hátráltató erők még csüggesztőbbnek hatottak, mint korábban, a kommunizmus monolit intézménykényt való működésekor. A csehszlovákiai erózió vezetett a Charta ’77 elnevezésű megmozdulás (petíció a prágai kormánynak az emberi jogok megsértése miatt) kibontakozásához, melynek következményeként magyar értelmiségiek levelet írtak Kádár Jánoshoz, tiltakozásul az esetlegesen Kelet-Európábán kibontakozó újabb politikai perekkel szemben. A retorzió nem maradt el. Elhallgattatás, háttérbe szorítás és előmenetelben való akadályoztatás lett a tiltakozó értelmiségiek jutalma. 25
