Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény s ilyen alapon a szociálliberalizmussal egyenrangúan a nemzeti liberalizmust is az SZDSZ alkotóelemévé kívánják tenni. Tudom, hogy Péter távolról sem azonosul mindenben a Bilecz-Rab-cikkben leírtakkal. Mindamellett úgy tűnik, igaza van Teliér Gyulának, miszerint a személyi ellentétek „magukba szívják az egyéb ellentéteket is”, hogy „Tölgyessy Péter-úgy látszik- egyebek közt ezt a másik csoportot is képviselni kívánja, meg akarja jeleníteni és hivatkozik is rá a politikai küzdelemben...'’'’ „így nyert a személyes konfliktus fontos politikai tartalmat.'” Valóban: a Bilecz-Rab-cikk számos eleme: a nemzeti kérdésben, az egyházakhoz fűződő viszonyban képviselt eddigi SZDSZ-álláspont felülvizsgálatának igénye megjelenik Tölgyessy Péter (és a „nemzeti-konzervatív minimum” mellett kardoskodó Mécs Imre) elnökválasztási kampányában. Jó lenne tudni, hogy amikor a Demokratikus Chartával kapcsolatban Beszélődntcrjújában Péter azt állítja, hogy „...más irányultságú, más mondanivalójúpolitikával talán több sikert lehetett volna elérni”, mit is ért ezen. Hiszen nem a módszert, hanem az irányt kifogásolja. Az volna a baj, hogy egyértelműen és világosan szembeszegülünk a Kónya-féle egyeduralmi törekvésekkel? Péter elismeri, hogy azok támogatják, „akik annak idején nem kötődtek a demokratikus ellenzékhez, s valamikor ’89-ben, döntően a népszavazás körüli időkben léptek be az SZDSZ-be”, „nagy pártot akarnak...”, akárcsak Bilecz és Rab. Hozzáteszi továbbá, hogy azokat a törekvéseket, amelyek a korábbi radikális pártállamellenes vonal folytatását igénylik, s amelyeket Bilecz és Rab is képvisel, „nem kizárni és kiszorítani kellene az SZDSZ-ből, hanem megfelelően kezelni, kanalizálni...” Nem az a baj persze, hogy nagy pártot akarnak - mindannyian azt akarunk -, hanem hogy milyen nagy pártot. Két okból tartom bajnak, hogy Péter ezeket a törekvéseket is „képviselni kívánja, meg akarja jeleníteni” az elnökválasztási kampányban. Az egyik: ha annak a törekvésnek a jegyében, hogy nagy párttá tegyék az SZDSZ-t, a Péter irányítása alatt álló új vezetés feladná az SZDSZ következetes szociálliberális platformját (a nemzeti kérdésben, állam és egyház kapcsolatában, a jogállamiság és igazságtétel ügyében képviselt álláspontját stb.), akkor az már nem az az SZDSZ lenne, amelyet három éve megalapítottunk. Erre azonban Péter számos támogatója és talán Imre is azt mondaná: nem baj, ne legyünk doktrinerek, legyünk széles talapzatú néppárt, és akkor majd legyőzzük az MDF-et. Van azonban egy másik, még nyomosabb ok, amiért bajnak tartom e törekvések vállalását. Arról van szó, hogy - sokak hiedelmével ellentétben - az így átalakuló SZDSZ nem tudná legyőzni az MDF-et. Az SZDSZ társadalmi fogadtatásáról készített közvélemény-kutatás ugyanis azt mutatja: a választók azt az SZDSZ-t, amelyet az elmúlt másfél évben megismertek, közelebb érezték magukhoz, mint a kormány- koalíciót. Sem a nemzeti kérdésben, sem az egyházak kérdésében, sem a régi gazdasági vezetők ügyében elfoglalt álláspontunk nem taszította el tőlünk potenciális szavazóinkat. Joggal feltételezhetjük: éppen azzal vesztenénk hitelünket, ha ezekben 253
