Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény filozófiai intézetének vezetője és a Fidesz tanácsadója), aki szintén nagy tehetség volt, és Márkus György tanítványa. Márkus vonta be őket - néhány más ragyogó elmével együtt - a Lukács-körbe. Heller Ágnes filozófiájától ők mindvégig távol álltak. Bence és Kis nagykanállal ették a tudományt, a filozófián kívül sorra került ott pszichológia, technika- és tudománytörténet, kulturális antropológia és őstörténet, politika- tudomány és szociológia, ám mindenekelőtt a közgazdaságtan és a nyelvfilozófia. Márkus, Bence és Kis körében Magyarországon ismeretlen intenzitású tudományos munka folyt, amelynek stílusát és komolyságát nagyon befolyásolta az analitikus iskolákkal és a szaktudományokkal való állandó szellemi kontaktus. Míg Heller Ágnes környezetében egyre erősödött a fiatal Lukács, Ernst Bloch és Walter Benjámin recepciója, Márkus, Bence és Kis a „kemény” tudományt választotta. Munkásságuk politikai hátterét a beindult reform adta, amelynek része volt Lukács György részleges rehabilitációja - ennek nyomán Kis János munkát kaphatott az MTA Filozófiai Intézetében. A Lukács-körben több fronton is készült a marxizmus revíziója. Márkus, Bence és Kis a marxi gazdaságelméletet óhajtották szemügyre venni a szocializmus tapasztalatainak fényében is, bár ún. „immanens kritikára” határozták el magukat. Az eredmény a közép-európai marxizmus legnagyobb háború utáni teljesítménye lett, a Lehetséges-e kritikai gazdaságtan? - amelyet egy kanti fordulatra való tréfás utalással Überhauptnak szokott nevezni a szakmai közvélemény. A több mint ezerlapos nagy mű máig sem jelent meg, bár egy fontos következményekkel járó politikai botrány kiindulópontja lett. Az Überhaupt politikai mondanivalója szociáldemokrata jellegű. A mű szakít Marx közgazdaságtani előföltevéseinek java részével, és a piac kritikáját teljesen új alapokra helyezi. Eszmetörténetileg a „piaci szocializmus” irányzatához tartozik, bár jelentékenyebb, mint elődei (például Oskar Lange művei), elveti a tervezést, és mérsékelt pluralizmust hirdet. Az Überhaupt a „piaci szocialista” reformmozgalom elméleti bázisa lehetett volna, ha közben el nem tapossák a ’68-as cseh kísérletet, véget nem érnek a nyugati diáklázadások, és meg nem hal Lukács György. A baloldali kritikai és reformkísérleteket a megrémült kommunista pártok ellenforradalminak minősítik, létrejön - nem először - a baloldalon a bolsevizmus komoly ellenzéke, amelyet egy rövid ideig Magyarországon is „Új Baloldalnak” hívnak. Lukács világhírének védelme is megszűnik halála után. Amikor az MSZMP KB elhatározza a reform leállítását, a reform ideológusait is meg kell büntetnie a Kádár-Aczél-vezetésnek. 1973-ban az elhajló-revizionista Lukácstanítványokat kizárják, elbocsátják, írásaik publikációs tilalom alá kerülnek. A ’73-as határozat jól ráijeszt az egész magyar értelmiségre, így a megkímélt közgazdászokra és a támadott szociológusokra egyaránt. A kiközösített eretnek szocialisták iránt nem mutatkozik nagy szolidaritás (pár kolléga tiltakozásul kilép a pártból). 1973-ban kezdődik Kis János 15 éves - tizenöt éves! - munkanélkülisége. Ifjúkori házassága Hegedűs Zsuzsa szociológussal (aki szerintem érdekes, vonzó asszony, 243
