Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény szerint - takarékosan bánt az ígéretekkel. Lényegében azt mondta: ha ő lesz Budapest főpolgármestere, mindent meg fog tenni azért, hogy ezen a várhatóan nagyon nehéz télen emberek ne fagyjanak meg, és ne kerüljenek az utcára. Tisztességes ember, ha magát főpolgármesternek jelölteti, ennél kevesebbel nem érheti be. Az országgyűlési választási kampányban a Fórum állította rólunk, hogy mi a könyörtelen gazdasági thatcherizmus hívei vagyunk, és valami iszonytató krízist akarunk rászabadítani a magyar népre. Valójában a Szabad Demokraták Szövetsége gazdasági téren a realizmus álláspontját képviselte, ugyanakkor egy olyanfajta szociális érzékenységet is képvisel, ami a nyugati liberális pártoknak nem jellemzője, de nem jellemzője az MDF-nek sem. Nyugaton inkább a szociáldemokrata pártok szokták ezt a fajta érzékenységet képviselni. Véleményem szerint nekünk meg kell találnunk a módját, hogy igazi szintézist teremtsünk a liberális elkötelezettség és a szociális érzékenység között. Van olyan liberalizmus, amelyik elvi alapon egyesíti a két elemet, igaz, nem Európában, hanem Amerikában. B.: Mit jelent ebben az összefüggésben a stílusváltás? Mit jelent az új stílus a régihez képest, és miért kellett ezt bejelenteni? Nem lett volna elég egyszerűen megcsinálni? K. J.: Én nem beszéltem stílusváltásról. Amikor újságírók erre rákérdeztek, mindig igyekeztem felhívni a figyelmet arra, hogy ezt nem úgy kell érteni, hogy minden marad a régiben, csak nem fogunk acsarkodni egymásra - noha kívánatosnak tartom, hogy szűnjön meg az a túlfűtöttség, ami a parlamenti politizálást jellemzi. Arra gondolok, hogy a hatalmi viszonyok az országban kiegyensúlyozottabbá váltak, ami új politikai helyzetet teremt. A kormányhatalommal szemben megjelent ellensúlyként az önkormányzati hatalom. Ez a helyzet nagy lehetőségeket és nagy veszélyeket is rejteget. Fennáll az a veszély, hogy az elmúlt hónapokban egyre jobban eszkalálódó ellentétek kiterjednek a központi kormányhatalom és a helyi ön- kormányzatok viszonyára is, és a politikai intézmények, amelyek amúgy is meglehetősen bénult állapotban vannak, esetleg teljesen megbénulnak, összeomlanak. Másrészt az erőviszonyok megváltozása lehetőséget ad arra, hogy korrektebb és tárgyszerűbb együttműködés alakuljon ki kormánypártok és ellenzéki pártok között. A kormánykoalíció kénytelen számolni vele, hogy az ellenzék igazi hatalmi pozíciókkal rendelkezik, nem hitegetheti többé magát azzal, hogy a nemzet egészét képviseli egy törpe kisebbséggel szemben. Minden párt kisebbségeket képvisel, hol nagyobbat, hol kisebbet. Az önkormányzati választáson mi kaptuk meg a nagyobbik kisebbség szavazatait, de ez nem jelenti azt, hogy mi váltunk a nemzet pártjává. Fia valaki képes végsőkig kihasználni a hatalmat, amit a pártja megszerzett, ügyes politikus. De az igazi államférfi tudja, hogy a hatalmának vannak megfoghatatlan korlátái is, és ezeken nem akar túlmenni. Eddig, a helyzet kiegyensúlyozatlansága miatt, a kormánypártok azt hihették, hogy elmehetnek a legvégső határig, és szerintem a demokratikus intézmények válságának ez a fő oka. Azt gondolták, hogy 229
