Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)

Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?

Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?

igazodást), a nemzeti érzések lebecsülése. A kezdetben még elsődlegesnek tekintett kommunizmus-antikommunizmus törésvonalat így „hagyták el”, s helyezték középpontba a nemzeti versus kozmopolita (globalista) törésvonalat, amely sajnálatos módon magában hordozta (akárcsak már a népi-urbánus ellentét) a filoszemita-antiszemita konfliktust is. Vagyis antikommunizmusukat felülírta a jobboldal állítólagos „fasizálódásától” való zsigeri félelmük, mint alapvetővé váló szemléleti kiindulópont.

(Megjegyzendő: ha valaki a párton belül az útjukba állt, azt lesöpörték a színről. így járt Tölgyessy Péter, aki 1991-ben váratlanul pártelnök lett (a vidéki, valóban antikommunista párttagok szavazatai által), ám a „köménymag” - a csúcselit - látványos gyorsasággal szorította öt a háttérbe, majd ki a pártból).

Társadalmi bázisukat, amelyik 1990-ben és még 1994-ben is az állítólagos következetes antikommunizmusuk miatt szavazott rájuk, becsapták, megvezették. S bár 1998-ra kis párttá váltak, a szocialistákkal koalícióban képesek voltak arra, hogy egészen 2010-ig az országra kényszerítsék neoliberális, globalista, kozmopolita és politikailag korrekt (PC) világlátásukat. Kezdettől elitpolitikát folytattak, a sokaság, az emberek többségének velük szemben álló véleményétől a legkevésbé sem zavartatták magukat.

Ha belegondolunk, mindez döbbenetes: egy egészen kis párt akarata érvényesült ebben az országban 12 éven át legalább, de valójában az elmúlt 27 éven keresztül jelen maradt a keze nyoma, és még ma is jelen van.

Az SZDSZ valójában nem szűnt meg, csak átalakult.

221