Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Milyen Magyarországot akart az SZDSZ? Ebből már következik, hogy a hagyományos nyugati kultúra intézményei is kritizálhatok; többek között kritizálható a nemzettudat, amely ebben a megközelítésben káros, más nemzeteket elnyomni akaró nacionalizmusként jelenik meg, és helyettesíthető az egyén szabadságát sokkal jobban szolgáló kozmopol itizmussal, vi lágpolgársággal. Kritizálható a nemzetállam, mely béklyókba helyezi az individuumot, helyette sokkal adekvátabb az államnélküliség vagy a világkormányzás. Kritizálható a vallás (mint a társadalom intézménye), mert olyan építmény, amely hamis tudatra épít és agresszívan befolyásolja az egyént, s kritizálható a hagyományos, férfi és nő házasságára és gyerekvállalására épülő család, mert ez is csak társadalmi építmény, amely az individuális önkiteljesítés elé állít „mesterséges”akadályokat. Vagyis: kritizálható az állam és a társadalom minden olyan intézménye, amely évszázadok óta fennáll a Nyugaton. Az egyetlen szféra, mely mentes az egyén korlátozásától, az éppen a piac, amely az egyéni ötletekre, vállalkozásra, önmegvalósításra épít. Itt halmozódik fel az a tudás, önismeret, szakértelem és szabadság, amely egyedül képes arra, hogy egy új rend alapjává váljon. 2. A fentiekből következik a dekonstrukció elve, amely alapján nemcsak kritizálható, hanem lebontható és újraépíthető minden, legyen az egy szöveg, egy szokás, egy intézmény stb. Ebben az értelemben bármilyen, a hagyományok és a szokásjog alapján álló értelmezést meg lehet szüntetni, s új értelmezést lehet adni a dolgoknak. Ennek alapján pedig a régi rend, az állam-piac-társadalom építménye is lerombolható, és egy újjal helyettesíthető (például egy kozmopolita rend is felépíthető). 3. A fentiek elméleti kiindulópontja a módszertani individualizmus. Ahogyan Molnár Tamás írja, a liberalizmus az egyént helyezi előtérbe az intézményekkel szemben; ebből a szempontból fontos a Kari Popperhez köthető nominalizmus is. Popper a következőképpen fogalmaz: „A társadalomelmélet feladata az, hogy körültekintően szociológiai modelleket konstruáljon és elemezzen, deskriptiv vagy nominalista terminusokban, vagy másképpen szólva: individuumok terminusaiban, magatartásaikkal, elvárásaikkal, kapcsolataikkal stb. vetve számot - amiért is e posztulátum ,,módszertani individualizmusnak’ nevezhető."'5 Molnár hangsúlyozza: „ William Ockham, Popper és más liberális szerzők eszméjéből származik a gondolat, hogy az ember nem megismerhető, nem ’érvényes’, csak akkor önmaga, amikor elkülönül a mítoszokból és hamis 15 15 Popper, Kari: A historicizmus nyomorúsága. Akadémiai, 1989. 144. o. 213
