Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Milyen Magyarországot akart az SZDSZ? nemzeti útkereséseknek, mert készen állnak a minden ország számára egyaránt ragyogó receptek a problémák megoldására - s ebből következően a nemzetek is feloldódnak az átfogó globalitásban. A szabaddemokraták képtelenek voltak felfogni, elképzelni, hogy egyes társadalmi, kulturális és politikai csoportok éppen azért keresik a „harmadikutas”, vagyis a hagyományokra, szokásokra, történelmileg bejáratott intézményekre épülő, sajátosan nemzeti megoldásokat, mert ezzel és így tudják megőrizni egyéni és közösségi identitásukat, és nem kívánnak feloldódni egy globális „masszában”. Az SZDSZ igen erőteljesen kívánja bizonyítani, hogy egészen más minőséget képvisel a pártrendszerben, mint a többi párt, különös tekintettel a nemzeti pártokra. Az ellentét élezése több dokumentumban és írásban is megmutatkozik. Kis János 1989-es elemzése is tanulságos: „A Magyar Demokrata Fórum [...] a népességcsökkenés megállítása érdekében az abortusz törvényi korlátozását is kész volna bevezetni - mi ettől bizonyosan elzárkóznánk. Vagy: mi az erdélyi kérdést kisebbségi jogi kérdésnek tekintjük, a megoldást - a magyar nemzetiség jogainak csorbítatlan szavatolását - Románia és az egész térség demokratizálódásától várjuk, és azt tartjuk, hogy nem lehetséges maradandó rendezés, amely nem a népek közötti kiengesztelődésen alapul. [...] Az MDF vezetői sem közömbösek a kisebbségi jogok és a demokrácia jelszava iránt, de nem minden következményét vonták le. Nem mondták ki, hogy nem a román népet tekintik a magyar nemzet ellenségének; némelyikük ennek kifejezetten az ellenkezőjét állítja. Vagy: mi a magyar nemzeti felemelkedés útját a nyugat-európai gazdasági és politikai modellhez való felzárkózásban látjuk - az MDF vezetői inkább a harmadik út ideológiájához húznak. Ennek megfelelően más és más a viszonyunk a piaci vegyes gazdasághoz; ha bíráljuk, nem ugyanazért, ha egyik-másik működésbeli követelményét ellensúlyozni szeretnénk, nem ugyanazon a módon. Az efféle különbségek természetes velejárója a szervezeti elkülönülés...”13 Látható, hogy az önképnek, s különösen az MDF-ről rajzolt képnek jellemzője a kiélezés, a szembenálló vagy csak részben szemben álló nézetek ellentétének sarkítása. A sarkítás arra szolgál, hogy az akkori politikai-történelmi alapfeladatokkal - szabad választások, többpártrendszer, hatalommegosztás, fékek és ellensúlyok létrehozatala, jogállam kiépítése, piacgazdaság létrehozása stb. - kapcsolatos, szükségszerűen sok hasonló vagy azonos nézetet valló párt között az SZDSZ kidomborítsa a reá sui generis jellemző jegyeket, 13 Kis János: Mit képvisel a Beszélő? Szabad Demokraták, 1989/1-2. 6. o. 209
