Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Fricz Tamás Az SZDSZ-jelenség történelemből. Az Elvi Nyilatkozat fel is sorolja őket: a reformkort Széchenyivel és Kossuth-tal, az európai és a magyar liberalizmust Eötvössel, a polgári radikalizmust Jászi Oszkárral, az európai és magyar szociáldemokráciát Kéthly Annával, a magyar népi mozgalmat Bibó Istvánnal és Szabó Zoltánnal, az 1953-1956 közötti pártellenzéket Nagy Imrével, a Charta '11 ellenzéki törekvést Donáth Ferenccel és végül a demokratikus ellenzéket (vagyis saját magukat). Ezen felül mérték- és példaadó az SZDSZ számára a három „progresszív” forradalom: 1848, 1918 és 1956, melyek, saját megfogalmazásuk szerint, az európai típusú fejlődést voltak hivatottak elősegíteni. Nagyon jellemző az, hogy mi vagy ki marad ki ebből a felsorolásból. Nem szerepelnek benne az államalkotó és államfenntartó királyaink (Szent István, Szent László, Mátyás stb.), hiányoznak a kiegyezés utáni társadalmi-gazdasági fejlődésben fontos szerepet játszó, nagyformátumú személyiségek, miniszter- elnökök (Tisza Kálmán, Tisza István), s hiányoznak a trianoni tragédia után az ország talpra állásában döntő szerepet játszó államférfiak, így elsősorban Bethlen István és Teleki Pál. Több jelentős személyiség hiányzik tehát a felsorolásból, akik a nemzet fennmaradásában, a nemzetállam szuverenitásának megőrzésében, az ország megmentésében játszottak kiemelkedő szerepeket, s nem pedig valamilyen balliberális indíttatású „progresszivitás” elősegítésében. Jól látható, hogy az SZDSZ az európaiságot, a „nyugatosságot” tartja az elsődleges szempontnak, s csak ennek alárendelve foglalkozik a nemzeti elvvel, vagy alapjaiban elveti azt. b) Gazdasági és szociális elképzelések. A szabad demokraták a nyugati gazdasági modellt veszik alapul, az abból kibontakozó neoliberális szemléletmódot és értékrendet, s ezt állítják követésre méltó példaként a magyar gazdasági rendszerváltás elé is: „Az emberi tevékenységek összemérésének a területe a piac. A piacnak megfelelő társadalomszerveződés központi értéke az esélyegyenlőségre épülő verseny. Természetesen nem vezérelheti a társadalom minden szereplőjét piaci motiváció, de minden szereplőnek tudnia kell a piachoz kapcsolódva képviselni a törekvéseit.”3A piaci értékrend tehát olyan elvet képvisel az SZDSZ koncepciójában, amely a nem piacelven működő területeken is átfogóan érvényesül, s meg kell, hogy határozza az állampolgárok általános szemléletmódját és magatartását. Csaknem harminc év távlatából már különösen feltűnő, hogy a párt programja milyen kristálytisztán azonosul a Hayekhez, Milton Friedmanhoz, illetve 3 A rendszerváltás programja. SZDSZ-kiadvány, 1989, 15. o. 200
