Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség (Melyben a közösségek és egyének szuverenitása egyaránt védendő, de a piac felsőbbrendűsége és egyre inkább határok nélkülisége megkérdőjelezhetetlen.) Ez a nagy volumenű tendencia a történelemben Nyugaton, a hatvanas évekre kialakította az ún. jóléti, fogyasztói társadalmat. Ezzel párhuzamosan, részint az utópikus szocialista, mesterséges egyenlősítő ideológiáknak köszönhetően - melyek a felvilágosodás kora óta jelen vannak a nyugati világban, s csak egyik leágazásuk a megvalósult kommunizmus részint a Szovjetunió propagandaháborújának köszönhetően, a baloldali, szélsőbaloldali és balliberális eszmék egyre inkább teret hódítottak Nyugat-Európában és az USA egyes részein. Ezekre egyes politikai csoportok, társutas értelmiségiek egyre inkább vevők voltak (sőt elősegítették terjedését). A liberális demokráciák természetében, szabadelvűségében amúgy is benne van a szélsőségek lehetősége, melyek elleni harc a nácizmus legyőzése és teljes karanténba zárása révén egyik irányban sikeres volt. Ugyanekkor a baloldali és a szélsőséges liberális, anarchisztikus törekvések elleni fellépés engedékeny volt, sőt bizonyos szempontból, a hatvanas évektől kezdve ezek húzóelvvé, vezérelvvé kezdtek válni. A baloldali és ezzel párhuzamosan létező individualista liberális eszmék (melyek nem a közösségek szabadságát vagy a gazdaság szabad működését, hanem az egyének szociális érdekeit, illetve elvont szabadságjogi, emberi jogi kategóriák érvényesülését kezdték hirdetni) amúgy is rokonszenvesek voltak Dél-Európában, illetve a latin nyelvű országokban, szerte a világon. E folyamat első szakaszának lezárásaként az 1960-as évek végén „kirobbant” a jóléti társadalmak válsága, melyek a nyugat-európai diákmozgalmakban kulmináltak, majd a Prágai Tavasz során megjelent az ellenpontjuk hasonló erővel, szabadságigénnyel (azt nem lehet állítani, hogy a prágai követelések erőteljesen marxisták akartak volna lenni). A radikális liberalizmus, hagyománytagadás és a szocialista eszmék összeforrtak, voltaképpen a balliberalizmus születésének ideje ez. Innentől kezdve ez az „öszvér eszme” (a fent említett összeegyeztethe- tetlenség ellenére) diadalútra indult, egy pár évtizedig meghatározó, harsány ellenpontját képviselte a hagyományos jobboldali, konzervatív pólusnak, néha különválva „nagyobb” szocialistára és „kisebb” liberálisra, de az egybeforrás és a koalíció lehetőségét mindvégig megőrizve. Bizonyos korszakokban hatalomra kerültek, ezt elősegítették a választási rendszerek, melyek elvei alapján általában a második forduló előtt lezajló koalíciókötéssel ki tudták ejteni a hatalomból amúgy egymagában nagyobb 18
