Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) felélénkülhetnek bizonyos történelmileg megoldatlan nemzeti/nemzetiségi problémák. A SZDSZ ugyan mindenfajta határrevíziós elképzelést elutasít, mindenképpen szükség van szilárd nemzetiségi politikára. Olyan egyéni és kollektív jogok biztosítására van szükség a politikai határok mentén élő kisebbségek számára, hogy az egyénnek lényegében mindegy legyen, hogy a határ melyik oldalán él. Mindazonáltal a térség társadalmi fejlődésének fő ereje a liberalizmusban rejlik a szerző szerint. Hangsúlyozza azonban azt is, hogy a liberalizmus és a demokratizmus nem ugyanaz, és a modern nyugati politika a két egykor különálló doktrína közötti egészséges kompromisszumon nyugszik. Ezt a kompromisszumot hívja Kis János „liberális minimumnak”. Egy demokratának a többségi legitimáció a legfontosabb, egy liberálisnak viszont az egyéni szabadság a legfőbb érték. Záró gondolatok Intézetünk az eltelt években a rendszerváltás idején alakuló/újjáalakuló pártok történetének megírásán dolgozott. Politológus kutatócsoportunk az SZDSZ szellemi karakterével, kiindulópontjaival és bizonyos gyakorlati témakörökkel foglalkozott a jelen tanulmánykötet keretében, és be kell látnunk, hogy egy ilyen munkát csak abbahagyni lehet, befejezni soha sem. Ez a tanulmány előre meghatározott témakörök mentén egyfajta körképet kívánt adni arról, hogyan is gondolkodtak a magyar liberális párt prominens személyiségei 1988 és 1990 között. Igyekezett vitatkozni velük, más szerzők írásainak bevonásával próbáltuk tovább gondolni a szerzők gondolatait, keresve Magyarország 20. századi történelmének vélt vagy valós igazságait. A munka természetesen folytatható tovább, egészen a végtelenségig; jelen esetben visszafelé haladnánk az időben, és még korábbi írások olvasásával és elemzésével folytatnánk a munkát, hiszen a magyar demokratikus ellenzék szellemisége nem 1988-ban született, ez már csak egy hosszú, bonyolult folyamat eredménye és lecsapódása mindannak, ami valahol a hetvenes évek végén-nyolcvanas évek elején kezdődött el. Ezek a zárógondolatok tehát csak egy időre zárják ezt az írást, bízva abban, hogy lesz még lehetőségünk továbbhaladni a megkezdett úton, és újabb munkák felelevenítésére lesz még alkalom. 179
