Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) amelyet Csizmadia Ervin háromkötetes munkájában olvastunk. Szabó Miklós megállapította, hogy bizonyos generációs különbségként létezett az SZDSZ- en belül egy ’56-os és egy ’68-as vonal. Az idősebbek, akik még a harmincas években, az előbbi, illetve a fiatalabbak, akik pedig a negyvenes évek elején születtek, nyilván az utóbbi történelmi eseménysort választották politikai hitvallásuk alapjává. Szabó Miklós a TGM által említett ’56-osokon kívül még ehhez a csoporthoz sorolja saját magát, Donáth Ferencet, Józsa Pétert, Széli Jenőt, Haraszti Sándort és a házasságán keresztül vele rokoni kapcsolatban álló Gál Józsefet is. A fiatalabb generáció 1956-ban még gyerek volt, tehát a forradalomhoz való viszonyát csak utólag alakíthatta ki, Szabó Miklósék viszont felnőttként élték már át, tehát az ő életük szempontjából meghatározóvá vált ’56 öröksége, amelynek követelései számukra meghatározták a nyolcvanas évek végén is, hogy mit jelent a magyar demokrácia, és ahogyan Szabó fogalmazott, mi az, amiből az állampárttal folytatott tárgyalások során semmiképpen nem szabad engedni.38 A demokratikus ellenzék idősebb tagjai számára ez az értékrend volt az, amelyen megmérettetett minden reform, politikai kompromisszum és engedmény. A fiatalabbak számára 1968 volt az élő emlék, a valós élmény, és ők nehezen is fogadták el ’56 örökségét, sőt, többen el is utasították eleinte. Idő kellett ahhoz, hogy a forradalommal kapcsolatos konszenzus az ellenzéken belül kialakuljon. Ebben fontos szerepet játszott a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján bekövetkezett lengyel válság. Az értékrendbeli különbség azonban Szabó szerint nem szorította háttérbe az ’56-osokat. Sokkal inkább ő hozzájuk csatlakoztak a fiatalabb generációk, akiknek jelentős része soha nem volt a rendszer híve, már felnevelkedésüktől kezdve az ellenzékhez csatlakoztak. Idővel azonban kihívást jelentett számukra a kialakuló ún. Lukács-óvoda, akikhez viszont ők maguk csatlakoztak. A formálódó ellenzéki csoport élén Szabó szerint az idősebb generációhoz tartozó Donáth Ferenc által, aki igen nagy tekintélynek örvendet köreikben. Visszatérve TGM írására, az SZDSZ-en belül az ’56-os és ’68-as generáción kívül működött a rendszerváltás idején az akkor már párton belül egy bal- és jobboldali szárny is, amely azonban a szerző szerint minden középpártnak jellegzetessége annak jellege folytán, és a két szárny egyensúlyán nyugszik a párt. Nézete szerint maga az SZDSZ ez idő szerint a kisgazdáktól balra és a szociáldemokratáktól jobbra helyezkedik el a magyar politikai spektrumon, 38 Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék. Interjú Szabó Miklóssal. Budapest, 1995, T-Twins Kiadó, 71-88. 169
