Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség Érdekes, hogy Konrád a zsidók között tartja számon a félig, negyed- vagy nyolcadrészt zsidó embereket is, és hozzáteszi, hogy ő maga nem tesz különbséget a saját magyar és zsidó identitása között, ugyanúgy büszke a világban szétszéledt magyar tehetségekre is, habár ezek döntő zöme egyben zsidó is. Büszke a csaknem kétezer egyetemi tanárra, akik az Egyesült Államok egyetemein tanítanak, akiknek többsége 1956-os menekült és ugyancsak zsidó. De őt ugyanígy nagyon sok boldogsággal tölti el a magyar nyelv, amelyben az ő öntudata testet ölt. Úgy fogalmaz, hogy ő fia a zsidó népnek, de polgára a magyar társadalomnak, nemzetnek és államnak is, hiszen zsidók és keresztény magyarok között éli le az élete nagyobbik részét. Tehát mind a zsidósága, mind a magyarsága hozzátartozik az identitásához. A kettő azonban elkülönül, nem tud és nem is lehet ezekből egyet csinálni, mert az hazugság volna. Kettős balesetként éli meg, hogy zsidónak ÉS magyarnak született, hiszen mennyivel szerencsésebb és könnyebb egy fehér angolszász protestáns léte a mai Európában. A „balsors, akit régen tép” idézettel hangsúlyozza, hogy a sors nemcsak a magyarokat, de a zsidókat legalább annyira megtépázta. Mind a két nép tudatában van ennek és hajlamosak saját magukat gyászolni. Nem hajlandóak elfelejteni a saját sérelmeiket és veszteségeiket sem. Mindkettőjükre igaz, hogy nagyon sokáig kérdéses volt a nép önálló államisága, és mindkettőből igen sokan vándoroltak ki a 20. század első felében Amerikába. Igen nagy hányaduk halt erőszakos halált ebben az időszakban. Sehol Európában nincs akkora számaránya a zsidóknak, mint magyar földön, állapítja meg Konrád. A németeknél is sokkal kevesebb zsidó származású ember van, mint nálunk, mégis intoleránsabbak voltak velük, mint a magyarok, de a magyar zsidóság jelentős részét is elpusztították a világháború folyamán, a maradék pedig elment az országból, mert bizonytalannak érezte a helyzetét. A rendszerváltás idején, amikor mindenki merészebben beszél azokról a dolgokról, amelyek korábban tabutémának számítottak, a szerző szerint fel kell tenni a kérdést, hogy képes-e a két nép együtt élni, és akarja-e a magyarság, hogy a zsidó népesség itthon maradjon, mert a két nép viszonya Konrád szerint igencsak konfliktusos, amelyet „a kultúrmacska a népi-urbánus ellentétpárral kerülget”. Megszólal ugyanis a magyar emberekben, hogy az elmúlt évtizedekben a hatalomban részesülő zsidókkal igen kellemetlen élményei voltak a magyar népnek, de persze azt is hozzáteszi, hogy teljesen szükségtelen a paranoid általánosítás. Konrád szerint a magyarok egészen a 162
