Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) eredményeket. Ezek az elképzelések két nagyobb írásban összpontosultak: az első egy programvázlat volt, ami 1982-ben íródott, és 1983-ban publikálták, a második pedig az 1987-ben megjelent Társadalmi Szerződés című tanulmány volt. Ez utóbbi lényegesen részletesebb volt az 1983-ban kiadott szövegnél, illetve már egy előrehaladottabb politikai helyzetben született, és egy másik politikai helyzet kérdéseire kívánt válaszokat kínálni. Ezek az írások olyan közösséghez szóltak, amely még nem volt biztos abban, hogy a Kádár-rendszer minden tartalékát kimerítette, és a változásnak 1983-ban még nem voltak meg a lélektani feltételei sem, mert nem lehetett akkor még kizárni annak a lehetőségét, hogy a Kádár személye körüli vezetés még megújulhat, és egy felülről indított reform biztosíthatja esetleg még a rendszer túlélését. Kis János számára 1987-ben annyi már bizonyos volt, hogy a társadalom nem engedheti át tovább a politikát az állampártnak, és a változásokra irányuló nyomásnak nem felülről, a pártvezetés felől, hanem alulról, a társadalom irányából kell kiindulnia. A Társadalmi Szerződés már egyértelmű utat mutatott a többpártrendszerű demokrácia irányába, megfogalmazták az állampárt hatalma törvényes korlátozásának szükségességét, illetve az egyesülés, a sajtó és a képviselői csoport alakítás szabadságának követelményét. Illetve ebben az írásban hangzott el a híres mondat: Kádárnak mennie kell. Hogy mennyiben járult hozzá, hogy a Társadalmi Szerződés megjelenése után Kádárt valóban megbuktatták, a szerző nem kívánja taglalni, de bízik abban, hogy azért némi szerepet játszhatott a változások felgyorsulásában. Kis János leszögezi, hogy ekkor Magyarországon nincsen hatalmi egyensúly, és nincsenek széles körben elfogadott játékszabályok, amelyek a változások közeljövőjét kiszámíthatóbbá tennék, és az ellenzéki tábor nem építhet arra, hogy tömegeket lesz majd képes maga körül mozgósítani; sokkal inkább a pártállam gyengeségéből fakadhat az ereje. Az idő azonban sürgető, hiszen az ország gazdasági állapota nem teszi lehetővé, hogy újabb évek teljenek el, és ekkor még nem látszik, hogy az életszínvonal folyamatos romlása milyen magatartást fog kiváltani a politikai értelemben jelentős súlyú munkásrétegből. Elképzelhető az is, hogy az események sodrában csatlakoznak az ellenzéki szerveződésekhez, de az is, hogy a rendszer védelmében szembemenjenek ezek törekvéseivel. Az már tudható Kis Jánosék számára 1989-ben, hogy a párt felső vezetése nem egységes, és a reformszárny egy külön egységet képez a párton belül, de nem tudható, hogy a reformszárnyban van-e kellő erő ahhoz, hogy felülkerekedjen a legfelső vezetésen, illetve nem ismeretes a fegyveres 159
