Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) is nagyvonalú engedményeket tett az ország lakosságának, nem sokkal korábban véresen torolta meg az 1956 őszi eseményeket. A polgárok igyekeznek úgy gondolni arra az időszakra, mintha a felkelés és a konszolidációs időszak között nem történt volna semmi. Ennek oka részben a rengeteg elfojtott érzelem, részben pedig a 20. századi magyar történelem páratlan tragédiájának szégyenkezve takargatása. Azonban ez semmiképpen nem maradhat így tovább, és a rendszerváltoztatás hajnalán meg kell tanulnunk szembenézni a saját történelmünkkel, meg kell tanulnunk feldolgozni, és persze mindenekelőtt meg kell ismernünk részleteiben az 1956-os népfelkelés tragédiáját. A kollektív felejtés árt a politikai realizmusnak, és árt a rendszerváltás kilátásainak is, ha a múltunkkal nem vagyunk képesek sem a külvilág felé, sem pedig magunkban elszámolni. Kis János „Mit képvisel a Beszélő?" című írása33 a következő olvasmányunk, amely a Beszélő megalapításának hetedik évfordulója alkalmából született. Az ún. demokratikus ellenzékről szól, amely jelen pillanatban tárgyalásokat folytat a hatalommal, de mindez a többség feje felett történik, és nem a társadalom bevonásával. A társadalmi elégedetlenséget nem vitatja Kis János, és úgy gondolja, hogy „ez a tompa morajlás, ami társadalmi szinten működik Magyarországon, ezt szeretnék visszaadni és értelmezni a hatalom számára". A Beszélő megjelentetésével nem arra számítottak, hogy ezen keresztül a nép szólal majd meg, és nem is feltételezték a lap alapításakor azt, hogy a társadalom már képes arra, hogy megfogalmazza: változásokra van szükség. Tisztában voltak vele akkor, hogy ennek még nem érkezett el az ideje, sőt talán most hét évvel később sem. A céljuk sokkal inkább az volt, hogy egyfajta politikai személetet tárjanak a nyilvánosság elé. Egy olyan politikai szemléletet, amely a kádárizmus mítoszával szembe kívánt menni. Ezt olyan alapon akarták felvállalni, hogy nézetük szerint az 1956-os forradalom céljai 33 év elteltével sem váltak túlhaladottá, és ugyan a társadalom nem követel jelen idő szerint többpártrendszert, de nem azért nem teszi, mert az évtizedes problémák megoldásra találtak volna. Az ’56-os forradalommal kapcsolatosan Kis János kollektív felejtésről beszél, amely reményei szerint nem lehet sem teljes, sem végleges, mert nem történhet meg az, hogy annyi ember feleslegesen és következmények nélkül 33 Kis János: Mit képvisel a Beszélő? Beszélő, 1989, 26. sz., 16-19. 157
