Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség A célokat tehát a rendszerváltó államok kitűzték, az előttük álló út azonban még lényegében ismeretlen, írja a szerző. Magyarország esetén például akkori értékén 20-40 milliárd dollárnyi állami vagyon, valamint 10 milliárd dollár értékű termőföld keresi a gazdáját, ezeket kívánja a magyar állam magánkézbe adni. Erre azonban nincsen történelmi példa, tehát a rendszerváltás sikere állhat vagy bukhat az előttünk álló privatizáció sikerén, és senki sem tudja, hogyan is kellene csinálni. Lényeges szempont, hogy az országon belül nincsen fizetőképes kereslet, hiszen az embereknek nincsen számottevő megtakarítása, és az nem lenne semmiképpen célravezető, ha ingyen szétosztogatnák az állami vagyont. Marad tehát a külföldi tőke bevonása, amely azonban problémás, mert 1990 környékén az ország 20 milliárd dollárnyi nyugati adósságállománnyal is rendelkezik, ami a privatizálandó vagyon vonzerejét jelentősen csökkenti. A külföldi tőke bevonásának azonban megvannak a maga veszélyei, mert a történelem folyamán a modernizációs kísérletek csak azokban az országokban voltak sikeresek a szerző szerint, ahol ügyeltek arra, hogy a nemzeti vállalkozói réteg támogatását preferálták a privatizáció során, és csínján bántak a külföldi tőkével. Szeretnénk ezen a ponton megjegyezni, hogy egy SZDSZ-es, magyar liberális szerzőtől ezek nagyon súlyos gondolatok! Párttársai alig néhány évvel később éppen ennek ellenkezőjét támogatták, éppen kormányzati pozícióban. Külön elemzést érdemelne Szelényi Iván akkori és későbbi helyzete, illetve pozíciója az SZDSZ-en belül. A magyar munkavállalók védelme és a magyar vállalkozói szféra támogatása a gazdasági átmenet szempontjából nem kínál azonban gyors megoldást, folytatja a szerző. A rendszerváltó országok államainak igen gyorsan tőkére van szükségük ahhoz, hogy országaikat megmentsék az államcsődtől. Ezért elég valószínű, hogy a többség igen gyorsan és igen nagy mennyiségben hívja majd be a külföldi tőkét. Példaként hozza, hogy a cikk írása előtti hetekben találkozott egy magyar vállalkozó ismerősével, aki elmesélte neki, hogy csak azért társult egy külföldi vállalkozóval, hogy megkaphassa azt az adókedvezményt, ami Magyarországon a magyar vállalkozókat nem illeti meg, a külföldieket azonban minden további nélkül, ami így az út elején igen elszomorító, és azt jelzi, hogy nem jó irányba indultunk el. Szelényi szót ejt az új német egyesítésről is, és hangsúlyozza, hogy a nyugati tartományoknak hatalmas összegekbe fog kerülni a keleti tartományok gazdasági felzárkóztatása. Nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a németek gyorsan megoldják ezt a problémát, ha saját hasznukra tudják fordítani az olcsó keletnémet munkaerő transzfúzióját. Hozzáteszi azt is, hogy a Német 138
