Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség az ember a nemzet része, rendelkezik valami többlettel azon felül, ami csak ő maga: ez az a többlet ugyanakkor, amellyel a nemzet több, mint ó'.”3 A nemzeti érzés számára tehát nem más, mint az a viszony, amely az embert a nemzethez, mint sajátos minőségi többlethez fűzi. A nemzetként való önmeghatározáshoz három dologra van szükség TGM szerint: a nyelv, a vér és a föld. Paradoxonként értékeli, hogy ehhez a meghatározó hármassághoz nem tartoznak emberek. Az első két elemmel valamiképpen rendelkezünk, a harmadikat államhatárok alakjában lényegében ránk kényszerítik. Ezt a határt a nemzet, azaz az emberek kénytelenek elismerni, és egyet kell érteniük annak megjelölésével. A nemzet tagjai feltételezik, hogy a három elem hasonló lelki tulajdonságokat hív elő a közösség egyes tagjaiból, és ezen keresztül keletkeznek közös érdekeik az adott nemzeten belül. A nemzet fogalmához hozzátartozik a tudata, noha „olyan elemek határozzák meg, amelyek természeti vagy hosszú távú történeti módon kényszerítő erejűek, nem más, mint reflexió. Lehet hozzátartozni valamilyen reflexióhoz? Nyilvánvalóan nem?' Tehát a nemzet, mint olyan TGM szerint nem létezik, csupán egy reflexió. A szerző szerint a nacionalizmus tagadó és egyfajta Külsőtől való nemleges elhatárolódást jelent, és mint olyan, ellentétes a kereszténység legalapvetőbb tanításával, hogy szeressük ellenségünket. A nacionalista viszont csak a barátait szereti, vélt vagy valós ellenségeit viszont nem. Tehát a keresztyén tagadás ilyen módon egyenes, a nacionalistáé viszont fordított. A kereszténység meghasonlást, öngyűlöletet és bűntudatot okozhat, a nacionalizmus viszont politikai skizofréniához vezethet. TGM összehasonlítja az osztályharcos szemléletét a nacionalista érzülettel, és megállapítja, hogy az osztálytudatos proletár önaffirmációja a különbséget tagadja, a nacionalista önigenlése viszont a különbséget állítja. Ez azt jelenti, hogy amikor a proletár nehezményezi, hogy a társadalomban vannak proletárok és burzsoák, akkor azt kívánja, hogy többé proletárok se legyenek, azaz az ellenfél gazdasági és politikai megszüntetése egyben önmegszüntetést is jelent. De szerinte megnyilvánulhat abban a formában is, hogy mindenki legyen proletár. Tehát az osztálytudatos proletár arra törekszik, hogy eltüntesse az egyes társadalmi csoportok közötti határokat, míg a nacionalista határokat igyekszik felállítani a csoporthoz tartozók és a kívülállók között. TGM szerint 3 Tamás Gáspár Miklós: A nacionalizmus mint rejtjel és metafora. Hiány (1990),
