Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről Szent-Iványi István 1958. november 12-én született Kecskeméten. Az apai ági család 1944-ben Budapestre repatriált. Édesapja Szent-Iványi István (1929-1976). Édesanyja Gácsér Ilona (1935-1988). Ilona nővére 1957-ben, féltestvére, Árpád 1973-ban született. 1978-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, 1984-ben néprajz-szociológia szakon szerzett diplomát. 1986-tól az MTA Néprajzi Kutatócsoportjában végzett szociál-antropológiai kutatásokat. 1980 után egyik vezetője volt a hallgatói képviseleti rendszer reformjáért alakult diákellenzéknek. 1981 nyarán a Szolidaritás Szakszervezet ifjúsági szervezete (NZS) meghívására látogatást tett Lengyelországban; találkozott a Szolidaritás több vezető személyiségével. Alapító tagja volt a Dialógus Független Békecsoportnak, de 1983-ban politikai nézetkülönbségek miatt kilépett a szervezetből. 1983-1987 között nem utazhatott külföldre, 1986-ig elhelyezkedését is gátolták. 1983 végén egyik szervezője volt a Mozgó Világ szerkesztőinek leváltása ellen tiltakozó bölcsészkari megmozdulásoknak. 1988 tavaszán alapító, majd megválasztott tanácstagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának. 1988. november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, a közgyűlésen országos tanácstaggá és ügyvivővé választották; utóbbi tisztét 1989 novemberéig töltötte be. Egyik alapítója a párt liberális klubjának. Magyar Bálint javaslatára 1988 tavaszától a Hálózat, majd az SZDSZ külügyeinek irányítója. 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal és a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások résztvevője. 1989 novemberében részt vett a Liberális Internacionálé párizsi kongresszusán, ahol az SZDSZ küldöttsége bejelentette, hogy a párt szorosabb kapcsolatokra törekszik az LI-vel. Az 1990. évi országgyűlési választások második fordulójában Budapest 25. sz. (XVII. kér.) választókerületében második lett, mandátumát pártja Bács-Kiskun megyei területi listájáról szerezte. 1990. május 3-ától az országgyűlés külügyi állandó bizottságának titkára, 1992. október 13-ától alelnöke. 1990. június 26-ától az SZDSZ külügyi szóvivője. Több más közép-európai politikussal együtt 1991. január közepén személyes jelenlétével igyekezett fékezni a függetlenségüket védelmező vilniusiak ellen brutálisan fellépő szovjet csapatokat. Ezért a személyes példamutatásáért a Litván Köztársaság Országgyűlése 1993 áprilisában Január 13. Emlékéremmel tüntette ki. 1992 májusától, Magyarország teljes jogú tagságának elnyerése után az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése liberális frakciójának alelnöke lett. 1992. júniusban az ET politikai ügyek bizottságában állandó jelentéstevővé (general 107
