Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi docense. 1980-tól az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete munkatársa, a gazdasági mechanizmussal foglalkozó osztályt vezette. 1987-től 1990-ig a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója. A Magyar Közgazdasági Társaság és az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottsága tagja. Kutatásai a közgazdaság-elmélet, a külgazdaság, a pénzelmélet és a vállalatelmélet tárgykörében egyaránt ki- emelkedőek. Számos cikke, tanulmánya, önálló kötete jelent meg itthon, Európa országaiban és az Egyesült Államokban. 1990-től 1993-ig a Budapesti Értéktőzsde felügyelőbizottságának tagja. 1946-tól 1947-ig a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség kerületi titkára. 1945-től 1956-ig a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagja. 1947-1948-ban az egyetem mellett a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége munkatársaként dolgozott. Részt vett a Petőfi Kör megalakításában, melynek végig aktív tagja volt. Az 1956-os forradalomban az Országos Tervhivatal Forradalmi Bizottságának tagja, ezért a bukás után állásából elbocsátották, 1964-ig nem utazhatott külföldre. 1966-ban kezdett dolgozni a gazdasági reform munkálatain, 1989-ig folyamatosan részt vett a reformmal kapcsolatos kutatásokban. 1989-1990-ben a Minisztertanács világgazdasági tanácsadó testületének tagja. Az ún. „demokratikus ellenzékkel” kialakulásától kezdve kapcsolatban állt. 1985-ben részt vett a monori találkozón. 1988-ban az Új Márciusi Front alapító tagja. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd 1988. november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja, kezdettől részt vesz a párt országos tanácsának munkájában. Az 1990. évi országgyűlési választásokon pártja budapesti területi listájáról került a törvényhozásba. 1990. május 3-ától 1992. február 19-éig és 1993. januártól a parlament gazdasági állandó bizottságának alelnöke. Az SZDSZ-frakció vezetőségi tagja, ipari és kereskedelmi szóvivője, a frakció gazdasági kollégiumának elnöke, 1991. decembertől 1993. februárig frakcióvezető. 1993 januárjától az SZDSZ ügyvivői testületének tagja. Az 1996. novemberi tisztújításon kimaradt a testületből, de 1997. január 25-étől, miután Dörnbach Alajos megüresedett helyét a sorban őt követő Szalay Gábor nem foglalta el, ismét az SZDSZ ügyvivője. Az 1994. évi országgyűlési választásokon Budapest 7. sz. (V-XIII. kerület) választókerületében indult, s szerepelt az SZDSZ budapesti (6.) és országos (6.) listáján is. Mint egyéni jelölt a választások második fordulójában Vitányi Iván (MSZP) és Schamschula György (MDF) mögött 30,61 százalékkal a harmadik helyet szerezte meg, mandátumát a budapesti területi listán szerezte. 1994 májusától az országgyűlés gazdasági állandó bizottságának elnöke, ezen 103
