Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: Az 1989. évi XXXI. törvény (alkotmánymódosítás) főbb kérdései és az alapjogok szabályozása
Az 1989. évi XXXI. törvény főbb kérdései és az alapjogok szabályozása 3.4. — A köztársasági elnök hatásköréről is folyt vita, de ez inkább egy „félreértésből” adódott. Az Országgyűlés feloszlatására vonatkozó jogáról van szó, amit a képviselők eltérő módon értékeltek. Volt, akinek „fenntartása” volt a javasolt olyan alkotmányi rendelkezés miatt, mely az Országgyűlés feloszlatásának jogát, akár bizonyos feltételek fennforgása mellett, a köztársasági elnökre testálja, és megfontolandónak tartja, vajon célszerű-e, hogy egyetlen személyt ekkora jogosítvánnyal ruházzon fel a törvényhozás. Nem rejt-e magában az ilyen megoldás az indokoltnál is nagyobb személyiségtől függő kockázatot? Az elnök választásával hozta kapcsolatba a parlament-feloszlatási jogát egy másik hozzászóló, de nagyon félreérthette a javasolt megoldásokat: Kétségtelen az, hogy a legszimpatikusabb megoldás az lenne, ha a nép közvetlenül maga választaná meg a köztársasági elnököt. Teszi is ezt - mondjuk Franciaországban, Amerikában -, ahol már körülbelül kétszáz éve gyakorolják a jogállamiság kialakulásától kezdve azt, amihez mi most fogunk hozzákezdeni. Náluk a politikai viszonyok és a politikai kultúra magasabb szinten áll, mint nálunk és remélem, hogy a későbbiekben nálunk is így lehet. Most azonban úgy vélem, ha a nép választja meg a Parlamentet, és a köztársasági elnököt is közvetlen módon, akkor egy kétpólusú hatalom jön létre, és a kétpólusú hatalomnál olyan politikai patthelyzetben, amikor a köztársasági elnök azt gondolja és azt mondja: engem a nép választott és a nép érdekében lépek fel; feloszlathatja a Parlamentet és egy diktatórikusabb és Parlament nélküli kormányzási formára térhetne át abban az ismeretben, hogy ő a hadsereg főparancsnoka is. Az én számomra sokkal megnyugtatóbb lenne az eredeti megoldás, tehát az, ha a nép által választott országgyűlési képviselők választanák meg a köztársaság elnökét. - Ez a megjegyzés - érthetően - nem váltott ki vitát... Elhangzott olyan javaslat is, hogy amikor az Országgyűlést fel akarja oszlatni a köztársasági elnök, akkor nem csak a Minisztertanács és az Országgyűlés elnökének a véleményét kérje ki, hanem mivel pártokról van szó, hiszen a magyar Parlamentben pártok fognak dolgozni, még a pártok képviselő csoportja vezetőinek is a véleményét kérje ki, és ezek együttesen döntsenek arról, hogy most már tényleg önfeloszlatás legyen, vagy feloszlás legyen. Ez a javaslat nem eléggé végiggondolt. A parlament feloszlatásának joga a „klasszikus államfői jogok” egyike, illetve „az államszervezet demokratikus működése fölötti őrködés” körébe esik, ezért határozza meg úgy a Javaslat, hogy „kikéri” a Minisztertanács és az Országgyűlés elnökének a véleményét, ám dönteni egyedül jogosult. Ezért 77
