Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)

Tóth Károly: Az 1989. évi XXXI. törvény (alkotmánymódosítás) főbb kérdései és az alapjogok szabályozása

Tóth Károly Az alapjogi jogalkotás... tekintem és szorgalmazom a hatalmi ágak különválását, egymás feladatköri átfedésének megszüntetését. ... A hatalmi ágak szétválasztása azonban nem jelentheti egyúttal ellenőriz­hetetlenségüket, mindennemű kontroll alóli kibúvásukat. Az interpelláció a parlamentáris demokráciákban a hatalom ellenőrzésének, elszámoltatásának nélkülözhetetlen eszköze. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság elnöke e ja­vaslat szerint nemcsak az interpellációval való ellenőrzés alól mentesül, ha­nem a jövőben a bírói testület működéséről sem lesz köteles beszámolni az Országgyűlésnek ... A Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálása eddig sem a bírói füg­getlenség megsértését célozta, hiszen közismert, hogy maga az interpellált peres eljárást nem folytat. Az interpelláció sem perrendszerű lépés, melynek nyomán a bírói ítéletre közvetlen döntés származhatna, hanem csak a gyakorlat esetleges torz megnyilvánulásait, a jogalkalmazásban föllelhető anomáliákat jelezheti. Ezek felszámolásában pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke hatásosan működhet közre, hiszen a bíróságokról szóló törvény szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bírósági ügy iratait az eljárás bármely szakaszában magához kérheti, ügyeket a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhat, bármely bíróság jogerős határozata ellen törvényességi óvást emelhet. Egyébként csak megjegyzem, a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát a hata­lom-megosztás indokával elutasító felfogásba tulajdonképpen a Kormány, (miniszter) interpellálása sem férne bele. E nézőpont szerint mint az elkülö­nítendő hatalmi ágak egyikét, a Kormányt is megilletné a Parlament hatás­körétől való teljes elhatárolódás joga. A paradox helyzet mégis az, hogy az Alkotmány módosítását célzó mostani törvényjavaslat az eredeti szövegezés szerint meghagyta a két hatalmi ág, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom tagjainak további, legfelsőbb szintű összefonódásának lehetőségét... Ami miatt az interpellálhatóság eltörlését célzó, szóban forgó igazságügyi miniszteri javaslat leginkább megfontolt döntésre kell intsen bennünket, arra utóbbi 40 éves történelmünk megbocsáthatatlan epizódjai, fájdalmas tényei alapul szolgálhatnak. Az 1949. évi XX. törvény, tehát hatályos Alkotmányunk az eredeti jóváhagyás szerint csakis kérdésfeltevést tett lehetővé az országgyű­lési képviselők számára, azt is csupán a Minisztertanácshoz, annak elnökéhez, vagy bármely tagjához. Külön interpellációt az Alkotmány akkor nem tett lehetővé. Arra csak az 1972. évi I. törvény alkotmánymódosító szabályozása révén került sor. A két alapintézmény-vezető, tehát a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész szintén 1972-ben került az interpellálható tisztségviselők 72

Next

/
Thumbnails
Contents