Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: Az 1989. évi XXXI. törvény (alkotmánymódosítás) főbb kérdései és az alapjogok szabályozása
Az 1989. évi XXXI. törvény főbb kérdései és az alapjogok szabályozása sincs országunk „dicső múltjáról”, megvan viszont más állam dicsérete vissza-visszatérően.39 1972-ben némiképp enyhült a preambulum „idegen” jellege, de a „dicső múlt” helyett a „dicső szocializmus” még mindig nagyobb teret kap az ünnepélyes bevezetőben. A Koncepció/2 már kissé „engedékenyebb” a korábbiakhoz képest, ám még mindig megkülönböztetett figyelmet fordít a szocializmus „őrzésére”: Az Alkotmány preambulumának megfogalmazásakor szakítani kell hatályos Alkotmányunknak azzal a felfogásával, hogy a magyar nép történelmében az állam nem egyéb, mint az osztályelnyomás eszköze, és ezért államunk fejlődését csak a felszabadulástól valljuk magunkénak. A preambulum új felfogásban közelítse meg államiságunk fejlődését, s múltunkat meg nem tagadva, korábbi értékeinkről le nem mondva, ezer éves államiságunkkal való folyamatosságot megőrizve, az alkotmányfejlődés egyetemes értékeire is alapozva, jusson el mai társadalmi rendünk és állami céljaink meghatározásáig. A preambulum rögzítse, hogy Magyarország szabad, demokratikus és szocialista állam; mutasson rá a munkásmozgalom törekvésein alapuló új társadalmi rendünk teremtette értékeinkre. [...] Az Alkotmányban jelenjenek meg a szocialista társadalmi berendezkedés modern, tudományosan megalapozott elvei, de nem kérhető számon az alaptörvénytől egy „ naprakész ” szocializmuskép. 39 A XX. század második felének nemzetközi közjogi konferenciáin részt vevő magyar professzorok gyakran emlegették, hogy külföldi (persze, főképpen nyugati) kollégáik időnként baráti, olykor kissé kajánkodó mosollyal emlegették is ezt a „sajátos” alkotmányi szabályozást. - Megjegyzésre érdemes, hogy pl. Albánia, Bulgária, Lengyelország, Német Demokratikus Köztársaság és Románia alkotmánya nem is tartalmazott preambulumot, ám Csehszlovákia alaptörvénye szintén említette - igaz, csak egyszer - a Szovjetuniót: „A második világháború borzalmas eseményei során mindkét népünk harcba lépett fel- szabadulásáért, és ez a harc - legjobb fiaink számtalan áldozata árán és szövetségeink, elsősorban a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége segítségével - a szlovák és a cseh nép 1944-es és 1945-ös felkelésében, nemzetünk népi és demokratikus forradalmában csúcsosodott ki, majd pedig Prágának 1945. május 9-én, a Vörös Hadsereg által való felszabadításával ért véget.” 39
