Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: Az 1989. évi XXXI. törvény (alkotmánymódosítás) főbb kérdései és az alapjogok szabályozása
Az 1989. évi XXXI. törvény főbb kérdései és az alapjogok szabályozása A Központi Bizottság a társadalmi közmegegyezésért érzett felelősségétől áthatva indokoltnak tartja elvi tárgyalási javaslatát az alábbiak szerint konkrét formába önteni, s az előkészítést ezáltal a holtpontról kimozdítani:- a Központi Bizottság javasolja, hogy a politikai egyeztető fórum négyoldalú tárgyalási formában jöjjön létre. A tárgyalóasztalnál foglaljanak helyet az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal, továbbá mindazon szervezetek képviselői, akik az előzőekhez nem kívánnak csatlakozni. Negyedikként a tanácskozási joggal rendelkező megfigyelők lehetnek jelen, egy részük állandó jelleggel;...- az MSZMP konstruktív megegyezési szándékának kinyilvánításaként javasolja az előkészítő szakasz felgyorsítását annak érdekében, hogy az érdemi tárgyalások 1989. június 10-én megkezdődhessenek;... 1989. június 10-én Megállapodás születik a tárgyalások megkezdéséről, majd további egyeztetések után, 1989. június 13-án megtartja nyitó plenáris ülését, s ezzel megkezdődtek Budapesten a békés politikai átmenet feltételeit kidolgozó Nemzeti Kerekasztal (a továbbiakban: NKA) tárgyalásai az EKA, az MSZMP, valamint a társadalmi szervezetekből és mozgalmakból álló ún. Harmadik Oldal31 között.32 31 A „Harmadik Oldal” (a továbbiakban: HO) résztvevői: Baloldali Alternatíva Egyesülés; Hazafias Népfront; Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség; Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége; Magyar Nők Országos Tanácsa; Münnich Ferenc Társaság; Szakszervezetek Országos Tanácsa. 32 Ezzel „párhuzamosan” természetesen folytatódtak az EKA március 22-én megkezdett tárgyalásai is, ahol az „ellenzékiek” alakították ki közös álláspontjukat a fölmerült kérdésekben; az NKA most induló tanácskozásain pedig az ellenzékieken kívül a hatalmon (értsd: az Országgyűlésben is többségben) lévő egyetlen párt, valamint az elvileg egyikhez sem tartozó, de inkább „nem az ellenzékhez közel álló” HO is részt vett - emiatt viselte a „nemzeti” jelzőt ez a „kerékasztal”. - Említsük meg, talán kevésbé ismert, hogy nemcsak Lengyelországban és Magyarországon folytak kerékasztal-tárgyalások (igaz, ezekhez képest jóval később), hanem másutt is. - Csehszlovákiában 1989. november 26-án kezdődtek (ún. „kerekasztal”-) tárgyalások a hatalom és az ellenzék képviselői között, ezek azonban nem voltak olyan tudatosak, olyan komolyan megszervezettek, mint más államokban, emiatt rövid időn belül lényegi eredmények nélkül el is haltak. - Bulgáriában 1990. január 16-án kezdődtek meg a („kerekasztal”-) tárgyalások a hatalom és az ellenzék képviselői között, melyek eredményeként március 12-én megállapodás született a politikai átmenet alapelveiről, március 30-án pedig elfogadták a többpárti választások elveit. 31
