Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV, törvény születése, főbb jellemzői
Kukorelli István Az alapjogi jogalkotás... A táblázaton látható, hogy mindig volt egy győztes párt, és mindig az a helyzet állt elő, hogy a köztársasági elnöknek könnyű volt kormánymegbízást adni, mert láthatóak voltak az eredmények. Természetesen voltak előtte tárgyalások, de ez a funkció ténylegesen működött. Az új választójogi törvényben megmaradt a vegyes választási rendszer; ott viszont már viták vannak a választástudományt művelők között, hogy mennyire erősödött a többségképző irány, és milyen az arányossági indexe a választójogi törvénynek. Kérdéses, hogy a jövő választásokon milyen eredményt produkál a ma hatályos választási rendszer. Könnyen előállhat a jövőben ismételten az, hogy az alkotmányozó hatalomhoz is elég többséget produkál az új szabályozás. A vegyes választási rendszernek köszönhetően a parlamenti ciklusok szabályosak voltak Magyarországon, nem oszlott fel a megbízatási idejénél korábban a parlament. A magyar példa a kelet-közép-európai régióban egyedülálló még a V4-ek viszonylatában is. A szabályos parlamenti ciklust én mindig is stabilizátornak tartottam, ami garanciája a jó kormányprogram megvalósításának és a hosszabb távú reális kormányzási elképzeléseknek. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a stabilitás nem önérték, és a rendszerváltozás credója volt az arányosság kritériuma is. A választási rendszereket, mint legitimációs faktorokat, sohasem önmagukban, hanem a társadalmi-politikai berendezkedés és a parlamenti struktúra, tehát az ülésrend összefüggésében érdemes megítélni. Minden nagy választási modell adhat legitimitást közjogilag, és látható a történelmi ív: az első tisztán többségi és a XX. században Európában honos tisztán arányos rendszereken keresztül egészen a mostani, néhány államban honos vegyes választási rendszerekkel bezárólag. Az is látható, hogy milyen összetételt produkálnak az egyes választási rendszerek. Választási szakértők, például Dezső Márta írta, és többen is vallják, hogy a XXI. század választási rendszere a kiegyensúlyozott és az arányosságra is törekvő vegyes választási rendszer. Ez produkálhat olyan eredményt, amely nemcsak közjogi értelemben ad legitimációt, hanem társadalmilag is visszaigazolt összetételű parlamentet eredményez. A kiegyezés korában volt honos a mondás, hogy a Tisztelt Eláz „a nemzet tükörképe”. 222
