Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény keletkezése és jellemzői. Az intézmény a mából nézve
Kukorelli István Az alapjogi jogalkotás... I. fejezet - Általános rendelkezések II. fejezet - Az országos népszavazás III. fejezet- A helyi népszavazás IV. fejezet - A népi kezdeményezés V. fejezet - Eljárási szabályok VI. fejezet - Záró rendelkezések Látható, hogy a jogalkotó a nagy sietségben egy törvénybe „gyűrte” bele az anyagi jellegű és az eljárási típusú normákat. Másodlagos, háttér-jogszabályként a választójogi törvény rendelkezéseit hívta segítségül (20. §). Az általános rendelkezésekben fontos a későbbiekben, így a hatályos jogban is érvényesülő alapelveket rögzített a törvényalkotó:- deklarálta a közvetlen politikai részvétel alapjogát, a résztvevő választópolgárok alanyi körét. A kor egyik kuriózuma, hogy helyi szinten, az üdülőövezetben ingatlantulajdonnal rendelkező állampolgárokat is feljogosította a szavazásra;- alapelvként rögzítette, hogy a népszavazás tárgya a képviseleti szervek (országgyűlés, akkor még tanácsok) hatáskörébe tartozó kérdés lehet csak. A népszavazás tehát a képviseleti szerveket korlátozó, befolyásoló, kötelező intézménnyé vált. A törvény az állami területi beosztásnak megfelelően négy szinten képzelte el a népszavazást, arra országos, valamint megyei (fővárosi), városi (fővárosi kerületi) és községi szinten kerülhetett sor. Az alkotmányjog tudományban és más államokban ismert tipológiát követve, a törvény a népszavazásnak a következő típusait rögzítette:- jogalapját tekintve kötelezően elrendelendő (legalább százezer választópolgár) és fakultatív (például ötven országgyűlési képviselő),- kötőerejét tekintve ügydöntő és véleménynyilvánító,- időpontjára nézve megelőző és jóváhagyó lehetett a népszavazás.192 Önálló fejezet szólt a népi kezdeményezésről, amelynek kötelező formája nyomán a képviseleti szerv köteles volt napirendjére tűzni és érdemben tárgyalni a feltett kérdést. 192 Dezső Márta: Népszavazás és népi kezdeményezés, In: Alkotmánytan (szerk. Kukorelli István), Osiris Kiadó, Bp, 2007, 177-178. p. 192
