Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: Alapjogi rendszerváltozás (1989); az „első fecskék”, az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvények
Kukorelli István Az alapjogi jogalkotás... Következzen most az említett előadói beszéd, valamint az állásfoglalás tervezete: „Az egyesülési jogról szóló törvénytervezet társadalmi vitája után Az egyesülési jogról szóló törvénytervezet társadalmi vitája akár konzultatív referendumnak is felfogható. A társadalmi vita segítségével az ügy kellő politikai nyilvánosságot kapott, éppen ezért sok minden kihallatszik belőle, amit talán a törvényhozók is meghallanak. Pontatlan a talán, mert az országgyűlési képviselők is aktív részesei voltak a vitafórumoknak. A társadalmi vita nem volt látványosan agyonideologizált, csendesen és tartalmasán zajlott. Ezúttal tehát feleslegesek az igazoló jelentések, a matematikai adatok, hogy mennyi fórumon, mennyien vettek részt, mennyi hozzászólás érkezett. A politikailag érdeklődő, véleményhordozó emberek (nem csak értelmiségiek) a színen voltak. Fokozott érdeklődést tanúsítottak az egyházak, a közel 7-8 ezer egyesület tagsága, az egyesületek és az egyesületi szövetségek vezetői, s nem utolsósorban az új társadalmi szerveződések. Ennek a társadalmi vitának más volt a politikai környezete', nem volt ugyanis eleve elrendelt politikai és kormányzati szándék. S más a politikai terep azért is, mert egy ébredőben lévő civil társadalom találkozott az ébredést majdan szolgálandó törvénnyel. A vitában résztvevők többsége megértette, hogy mekkora tétről van szó, s a felelősségteli hozzászólások rávilágítottak minden olyan akadályra, gátra, ami nem a társadalmi fejlődést, a civil társadalom ébredését szolgálja. Ennek a társadalmi fejfejlődésnek a lényege az, hogy megcsontosodott monopolhelyzetek (pl. a szakszervezeteké, a KISZ-é) kérdőjeleződtek meg, a társadalom elkezdett ismét alulról építkezni. Mit tett szóvá leginkább a társadalmi vita? Rögtön a törvénytervezet 1. §-ban megnyilvánuló, s későbbi szakaszokban is előforduló szemléletet, miszerint az egyesülési jog az állam adománya. Az állampolgári jogok pozitivista koncepciója helyett - amely azt vallja, hogy az a jog, amit az állam jogszabályaiban biztosít - az egyéntől, az embertől, a civil közösségektől illene elindulni, s ehhez képest kell megfogalmazni az állam kötelezettségeit, az állami beavatkozás mértékét. Az ilyen szellemű szabályozásra konkrét szövegjavaslatok sokasága érkezett. A javaslatok az emberi jogok közismert liberális-történeti fogalmából táplálkoznak, egyet példaként idézve közülük; „Az egyesülési jog minden magyar állampolgár alanyi joga.” 172
