Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

II. A Százak Tanácsa nyilatkozatai, állásfoglalásai, meghívói, emlékeztetők, levelek (1998-2017)

kás számba venni, s így a legjobb szándékból is lehet kész ártalom. Bizonyára a rendszeres munka és a tanulás lehetősége és igénye a kulcsa a cigányság felzárkózásának, beilleszkedésének, de ez idő szerint sem hazánkban, sem máshol Európában - Franciaországban sem! - tudunk irányzatok, politikai tényezők olyan példaértékű eredményéről, amely alapul szolgálhatna bárkiknek ahhoz, hogy döntőbírói pózban - tisztes tájékozódás nélkül! - ítélkezzenek mások beilleszkedést segítő politikájáról, s tagadják meg szerény, de kétségtelen eredményeit.

Azon népek közé tartozunk, amelyeket évszázadok óta, s legkivált az elmúlt nyolcvan évben a legtöbb gyilkos, pusztító, népirtó jogsérelem ért, mely sérelmek fölött szemet hunyt Európa, s közönyével törvényesítette a törvénytelent. Olykor még súlyosbította is alaptalan vádaskodásaival, mint legutóbb annak a megszervezett és Strasbourgba kiutaztatott roma csoportnak az ügyében, mely csoportból többeket minden indoklás és minden alap nélkül „politikai üldözöttének minősítettek hivatalos francia szervek, nyilvánvaló tudatában annak, hogy ezzel a világ közvéleménye előtt az emberi jogok megsértésével vádolják Magyarországot.

Meg kellett szoknunk - legkivált nyolcvan év óta - a hazug rágalmakat, éspedig nem csupán ellenségeinktől, s ellenségeinket pártoló idegenektől, de olyan hazai polgártársainktól is, akik ezúttal Lionel Jospin úrhoz, Franciaország miniszterelnökéhez fordultak a magyarságot befeketítő vádaskodásukkal.

Meg kellett szoknunk, tehát békésen elviseljük az ilyen gyalázkodásokat a százszor súlyosabb gyilkos sérelmek után, függetlenül attól, van-e része és mennyi része van a hamis vádaskodásban titkos szolgálatok ártó szándékának. Senkit ezért megtorlás nem ér: az „üldözött” és „menekült” romák, akik csupán etnikai hovatartozásuk okán, a „pozitív diszkrimináció” jegyében több segélyt, támogatást kapnak hazánkban, mint hasonló életszínvonalon tengődő magyar polgártársaink. S akiknek - miközben világgá szórták átkaikat, rágalmaikat hazájuk ellen - Strasbourgban is gondjuk volt rá, hogy a szociális segélyeket, támogatásokat szóvivőjük útján felvegyék a zámolyi önkormányzattól. És ha valaki netán a nemzetgyalázásra rálicitáló értelmiségi levélírók sorsáért aggódnék, megnyugtatjuk, hogy ezek az urak továbbra is a hazai média kedvelt

Szíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________

68