Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
V. Munkánk visszhangjáról
kai próbálunk kiemelkedni. Fejjel sokan ki tudnak emelkedni, de nekünk arról kell beszélni, hogy az életünk több a mindenkori ittlétnél. Nem 75 kg víz, zsír, hamu és vitaminból vagyunk, hanem van valami plusz, és ez a magatartásunkból is tükröződik. Én pápista vagyok különben, de azért a Szent Berta- lan-éjszakát nem kell, hogy most visszaadják. A hithez és erkölcshöz képest a jog, meg a szabályok, csak minimumok. Valahogy nekünk sokkal többnek kellene lenni, mert tudatában vagyunk, hogy a mindenkori ittlétnél több az életünk. Bocsáss meg, a kérdésedre nem pontosan válaszoltam. Lévai A.: Valójában a megújulás, az egyházi megújulás, és ami ezzel összefügg a közösségi erkölcs, de ez az egyháznak is a szerepe. Többen vannak itt olyanok, akik annak idején az Ószövetséget Fodor Ferenc úrtól hallgatták és neki volt egy elhíresült mondása: nekünk egyetlen egy esélyünk van a megmaradásra, az pedig nem más, mint a minőség. De minőséget produkálni, az valójában mindig többlet tevékenységgel is jár. Vegyük a sportoló esetét, aki olimpiai bajnok szeretne lenni: azért eszméletlenül meg kell küzdenie. Egy dolog, van hozzá valami affinitása, talentuma, tehetsége, nevezze mindenki annak, aminek akarja, de a hozzá tartozó edzés-adagot, azt penzumként oda kell tenni, sőt a fölött kell, hogy az ember a lehető legjobb legyen. Áttételesen bár, de mindez az egyházra, s az egyházban szolgálatot teljesítő személyekre is vonatkozik. Az egyház saját véleményem szerint azért nem tud atraktív lenni ebben a világban, mert elvesztette azt a fajta többlet igényét, amivel minőségibbé teheti a társadalomban lévőknek az életet. Mert valljuk be, hogy egyszerűbb, sokkalta egyszerűbb az a fajta egyházi közeg, amelyben megvannak a meghatározó szerepek, amelyben megvannak a jól kialakult sztereotípiák, amelyek évről évre meghatározzák a szolgálatnak a jellegét. Ám minden, ami efölé jön, igazán az újítja az egyházat. A mai kor - s megint csak visszatérünk oda, hogy a mai kor generációja -, a mai kor generációja nem feltétlen a szószéki hirdetésben fogja megtalálni azt, ami végett vonzóvá lesz számára az egyház. De e mellett a szószéki hirdetést nem helyettesítheti semmi. Nem az van, hogy kicseréljük ezután valami virtuális világban, majd skaype-on hallgatják ágyból, párnák közt, nem mondom tovább, nem ez a lényeg, hanem az a lényeg, hogy olyan jellegű feladata van __________________________________________V. Munkánk visszhangjáról 323
