Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

V. Munkánk visszhangjáról

nehéz időkben értelmiségiek ezreinek, tízezreinek adott erőt az, hogy akadt egy-egy példa ember, aki meg tudta mutatni, hogy „sziszegve sem szolgálok aljas nyomorító hatalmakat.” József Attila írta.

Hornyák L.: Más irányból közelítettem meg a dolgot, mint közgazdászként, nagyon világi emberként viszont, akinek van tapasztalata kívülről, de mondjuk a katolikus egyház működéséről. Én úgy érzem, hogy nem kerülhető meg a kérdés, hogy az egyház hogyan újul meg, hogyan tud gyakorlatilag lépést tartani a mai világgal. Mindig, amikor fiatal voltam, azt akartam elkerülni, soha nem bírtam, ha olyan korú leszek, mint most vagyok, ne mondjam: „bezzeg a mi időnkben”. A mi időnk nem fog visszajönni, tehát nekünk úgy kell élnünk és úgy kell a céget vezetni, hogy a mai körülményeknek feleljek meg. Amikor elkezdtem dolgozni, még telexgéppel küldtük az üzenetet, most dughatnám a konnektorba, bárhova, nem bírnánk fogni a jeleket; a közelmúltba nézve, egy régi TV-vel sem tudjuk ma már a digitális adást fogni. Tehát nekünk, a hitnek az adását is egy kicsit át kellene alakítani úgy, hogy fogékonyabb legyen. És most elmondok, egy történetet: mi új lakótelepre költöztünk, s amikor az első gyereket meg akartuk keresztelni, visszautasította az egyház, hogy nem vagyunk aktív tagjai a közösségnek.

Akkor költöztünk oda, sőt még templom sem volt, egy teremben tartották az istentiszteletet. És ott, ez a ’80-as évek végén volt, a szocializmus után, nem kellett volna az egyháznak egy kicsit szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Kimondottan visszataszító, elnézést kérek, üzenet volt. Természetesen elmentünk egy másik templomba, ahol ezt megoldottuk, és azóta is odajárunk. De voltak olyan tapasztalatok is, ahogy a mai generációval nem lehet, de a miénkkel sem lehetett erőszakoskodni. Az az információs anyag, amit ma a fiatalok megkapnak óriási, médiazűrzavar, amiből ők sokkal jobban, mint mi, ki tudják szűrni a lényeget. Megkockáztatom, hogy folyamatosan növekszik az intelligencia szintje a társadalomnak, legalább is azoknak, akik ebben a lépést bírják vinni. Másként kell kommunikálni, azt hiszem nekünk is, az egyháznak is, mindenkinek, tehát nem lehet a régi módszerekkel próbálkozni. Én legalábbis úgy látom.

Somogyi A.: Beszélgettünk a „digitális bevándorlókról” és a „digitális bennszülöttekről”. Szénási Lilla egyik tanulmányában olvastam, hogy aki ír egy

__________________________________________V. Munkánk visszhangjáról

321