Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
V. Munkánk visszhangjáról
V. Munkánk visszhangjáról Hit és erkölcs A Selye János Egyetem Calvin János Teológia Karán a konvokációs előadások keretében folytatott decemberi kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Dr. Lévai Attila, a Kar dékánja, Dr. Molnár János, a Kar dékánhelyettese, Dr. Szíjártó István irodalomtörténész, a Százak Tanácsának elnöke, Hornyák László közgazdász, a Hartmann-Rico igazgatója, a Százak Tanácsának tagja. A beszélgetést levezették és lejegyezték: Dr. Somogyi Alfréd esperes és Dr. Kováts-Németh Mária, a Százak Tanácsának tagja. Somogyi A.: Szeretettel köszöntőm a kerekasztal résztvevőit. Hitről és erkölcsről beszélgetünk. Hitről és erkölcsről gondolkodunk, s úgy tűnik, mintha ezek a kifejezések szinonimái lennének egymásnak. Bízom benne, hogy az alapfogalmak tisztázásán túl, az érdemi részről is tudunk majd beszélni. Fontos, hogy amikor hitről beszélünk, a Szentírás alapján tisztázhatjuk, hogy a „hit a remélt dolgok valósága és a nem látható dolgokról való meggyőződés” - ezt találjuk a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének 1. versében. Az erkölcs definíciójával kapcsolatban, a mai fiatalok már egy kicsit problematikusabb helyzetbe kerülnek. Mi az erkölcs? Az erkölcs szót hallva rögtön magatartásra, nemi viselkedésre - barátnőm van, vagy menyasszonyom van - valami ilyenre gondolunk. Arra kérem a tisztelt jelenlévőket, a kerekasztal résztvevőit, hogy próbáljuk végiggondolni azt, hogy mi lehet a gond ezzel a kifejezéssel? Miért érthetik könnyebben a fiatalok a hit kifejezést, és miért áll távolabb tőlük az erkölcs szó értelme? Azért teszem fel így a kérdést, mert ha logikusan gondolkodunk, éppen fordítva kellene, hogy legyen. Az erkölcsöt, a magatartást kellene, hogy a fiatal hozza magával családból, iskolából, közösségből és a hit lenne az - ebben a szekuláris világban ami egy picit több, picit „elitebb”. Hogyan látják ezt a kérdést? Molnár J.: Mikor vallástudományt tanítok, annak is a fenomenológiai részét, azzal szoktam kezdeni, hogy az ember egy homo regius. Ha akarja, ha nem. Ha bevallja, ha nem, mindenképpen hisz valamiben vagy szeretne valamiben hinni, de mindenképpen hisz valamiben. Hogy miben, az egy valami másik kérdés, tehát hisz valamiben. Ez egy velejáró valami az embernek. Anélkül 311
