Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról - 4. Külföldre tekintve
IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról egyakaratú, magával egyes lélek arca? Egyik kezünket még a nogáj-tatár, vot- ják, cseremisz fogja, a másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd s talán mindkettővel összekötő szárazföld? Feladatunk elég volna újabb ezer évre!... Hogy a nemzet lehajol a néphez, igyekszik megérteni és felemelni, nem pusztán irodalmi vagy zenei jelentőségű dolog. Életbevágó fontosságú és hosszantartó történeti folyamat fordulópontja ez. A regeneráló folyamaté, mely lassan még akkor indult el a nemzetben, amikor a török háborúk után szinte végelgyengülésben, aléltan feküdt, mely még ma is tart. Öntudatlan célja: a homogén nemzet, melynek minden egyes tagja a közös életcél tudatában végzi a ráeső feladatot. Olyan ideál ez, melyért a nyugati, nálunk sokkal egységesebb nemzetek is időnként újra meg újra küzdeni kénytelenek.” (Németh, 1992. 1275., Kodály, 1939. 4., 17., uö 1977. 13.) A történelmi példák figyelmeztetnek. A döntéshozók kezében van a nemzet jövője. Mintegy 500 év után végre nemzetté válunk, vagy aláírják népünk és földünk halálos ítéletét azáltal, hogy elfogadjuk a nekünk szánt cseléd-szerepet, a nagybirtokot a családi gazdaságokkal szemben. IV/4. Külföldre tekintve Tagjaink egy külön könyvben fogalmazták meg hogy „Mit kell tennünk, mit tehetünk a nemzetért?” Egy vélemény 2011-ből. dr. Bárdi László Kína-kutató professzor A kívánatos, egyben lehetséges kívánságlista hatalmas... Önmagában egyetlen javaslat sem élhet meg, ha mégoly életképesnek is tűnik első olvasásra. Igazi életszerűségét, megvalósíthatóságát az dönti el, hogy mennyire ágyazódik bele szélesebb elképzelésekbe, mennyire tart élő kapcsolatot a többi társadalmi szférával, mennyire időtálló. Ilyesfélére próbálok most az alábbi299
