Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról - 3. A vidék sorsa, a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság kérdései
Magyarországnak csodálatosak a természeti adottságai. A környező hegyek elvileg védenek a nagy viharoktól, erős szelektől. A globális felmelegedés következtében azt jósolják, hogy a tengervíz szintje jelentősen emelkedni fog. Ez veszélyezteti a tengerek és óceánok közelében lévő termőföldeket és a mélyen fekvő területeket szerte a világon. A tengerszint emelkedés a Kárpátmedencét nem érinti. Hazánkat két nagy, bő vizű folyó szeli át, több nagy tavunk van. Számtalan a patak és a forrás, sőt, hőforrások bukkannak elő a földből. A Kárpát-medence tájképileg változatos. A talaj termőképessége kiváló (volt?), az időjárás a mostanában tapasztalt szélsőségektől eltekintve csodálatos. Csak rajtunk múlik, hogyan bánunk ezekkel az értékekkel, hogyan használjuk őket anélkül, hogy kihasználnánk és elpusztítanánk ezeket, hogy hogyan élünk a természet által felkínált lehetőségekkel. Azt mondják, hogy a múlt ismerete nélkül nehéz megjósolni a jövőt. A múlt hibáit nem érdemes megismételni, azokból inkább tanulni kell. A magyar ember találékony, szorgalmas. Ha ismeri a problémát, arra fog is megoldást találni. De csak akkor, ha ehhez biztosítják számára a lehetőségeket, a megfelelő jogszabályi hátteret és a körülményeket. Ezeket nem szabad, hogy a profit és az üzleti élet szabályozza. A tét valóban a nemzet egészsége, jóléte és megmaradása. Sziiártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________ „Magyarország földjének és népének jelene, múltja és jövője” című tanulmányában Andrásfalvy Bertalan helyzetelemzése az elmúlt évtizedekről felér egy vádirattal: Szálljunk képzeletben magasan e föld fölé és próbáljuk ismereteink alapján magyarázni és értelmezni a látottakat... Különösen az idősebbek számára szokatlan és feltűnő a hatalmas kiterjedésű művelt táblák látványa, melyeket nem szakítanak, nem osztanak meg a dűlőutak és az azokat szegélyező fák és bokrok sora. Tavasszal szinte a szemhatárig sárgállik a virágzó repce, vagy most, 2012 őszén, a szárazságban barnára aszalódott kukoricás tenger. Hol van a még egy-két évtizede látott, különböző termények színes mozaikja a határban? Eltűntek a dűlőutakkal együtt. A hatalmas táblákon az év folyamán csak 296
