Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról - 2. A kultúra a nemzet igazi alkotmánya
IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról és felelős, közösségi életmód kell. Vörösmarty költői kérdése: Mi dolgunk a világon? - az élet egyéni és közösségi értelméről szól. És ott van a latin bölcsesség is Respice finem! Bármit is teszel óvatosan, és NÉZD A VÉGÉT! Andrej Rubljov -ahogy Tarkovszkij filmje megalkotta Őt - abbahagyta a festést, amikor úgy véli: nem tudja az embereket meggyőzni arról, hogy emberek. Nem vállalja a szokványos Utolsó ítélet megfestését, mert nem akar olyan művet alkotni, amely csak arra jó, hogy a hideg futkosson a hátán annak, aki nézi. Ehelyett azzal lázadt, hogy „ÜNNEPET” festett, üdvözült asszonyokat, így örökítve meg azokat az orosz nőket, akiknek görbe szablyával vágták le a haját. A művész akkor is lát mások számára megoldást, amikor saját sorsa reménytelen. „Ki tűzhelyet, családot már végképp csak másoknak remél...” Faludi Adám kortárs novellista írta: „Olyan országban élünk, ahol megtapsolják a lottószámokat...” Bizony elment mellettünk Magyarország és mi észre sem vettük. Szolzsenyicin7 írta: „Van-e ember, aki nincs tisztában bajainkkal, bárhogy kendőzzék is őket a hazug statisztikák? Hetven esztendőn keresztül vánszorogtunk a torzszülött, hamis marxi-lenini utópia után... eltékozoltuk egykori gazdaságunkat, elpusztítottuk a paraszti osztályt, településeivel együtt, elvettük a kedvét még attól is, hogy kenyémekvalót termesszen... Kőkori iparunk hulla7 A. Sz. Szolzsenyicin kozák értelmiségi családba született. A Rosztovi Egyetemen matematikát és fizikát, majd irodalmat tanult. A II. világháborúban egy tüzérségi felderítőosztag parancsnokaként részt vett a frontharcokban. Egy gyermekkori barátjának írott levele miatt, melyben bírálta Sztálint, 1945-ben letartóztatták. Ezután 11 évet töltött börtönökben, munkatáborokban, majd száműzetésben. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti művei Oroszországban hamar népszerűek lettek. Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. Első volt ezek sorában az Ivan Gyenyiszovics egy napja. Ezeket a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, túlzott pesszimizmusra és a kommunizmust ért bírálataira hivatkozva. Az 1960-as évek közepétől főképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádjával 1969-ben kizárták a Szovjet írószövetségből. 1970-ben Francois Mauriac javaslatára megkapta az 257
